Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)
I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után
I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problema tikájához 1989 után 1. A munkálat célja Az értékelés levéltári analízis , amely sosem mechanikus eljárás, sosem leegyszerűsített sematikus módszer, mert az iratkeletkeztetés körülményei szervenként változnak, mert nincsenek általánosan érvényes normaszerű értékelési szabályok, és mert nem alkothatók örökérvényű értékelési modellek. A szervek iratanyagának értékelése mindenkor egyedi eljárást kíván . Az értékelés felelősségét a levéltárosnak mindig és minden korban vállalnia kell, akkor is, ha a különféle társadalmi és politikai rendszerek eltérő értékrendjük miatt nem mindig ugyanazt tartják megőrzésre érdemesnek. Az értékelési felelősség alól a levéltáros nem bújhat ki. S bár minden ország gazdaságfejlődése másként megy végbe a gazdaság három alapvető szektorában, ti. az alapanyag-termelő, a feldolgozó és a szolgáltató szektorban (kereskedelem, bank stb), mégis vannak objektivizálható értékelési szempontok , amelyek rendszerbe állítása jelentős segítséget nyújthat az iratértékelő munkához. Jelen összeállítás célja nem több, minthogy némely értékelési szempontra rendszerszerűén felhívja a figyelmet . A cél nem az, hogy részletes eljárási szabályokat alkossunk, hiszen ez lehetetlen lenne, hanem az, hogy ráirányítsuk a figyelmet a sokrétű értékelési munka szükségére, mivel levéltárosi részről nagy a kísértés az értékelés egyszerűsítésére, mechanizálására (ld. a korábbi minta irattári tervek kapcsán felmerült sematikus megoldásokat), ami pedig könnyen odavezethet, amint arra már Johannes Papritz a 70-es években utalt, hogy válságba jut a „levéltári gondolat hitele", mert az értékőrzés fogalma körül nincs valami rendjén. Munkánkban a gazdaság szerveinél érvényesíthető főbb iratértékelési szempontokat vesszük sorra. 1 A gazdálkodó szervezetek , azon belül is a gazdasági szervek 2 súlyának , jelentőségének megítélése minden értékalkotás kiinduló pontja . Addig, amíg nem tisztázott valamely gazdálkodó helye a társadalomban (inclusive a gazdaságban), viszonya más gazdálkodó szervezetekhez, amíg nem ismeretes feladatköre, működési területe, szervezetének differenciálódása, amíg nem tisztázottak a szervezetén belüli szervezeti egységek közötti alá-, fölé- és mellérendeltségi kapcsolatok, a munkafolyamatok és módszerek, a döntési mechanizmusok sajátságai stb., azaz, amíg nem feltárt iratképző struktúrája, addig a keletkező, ill. keletkezett iratanyag értéke sem határozható meg közelebbről, mert nem adható válasz arra a kérdésre, hogy hol, miért, milyen minőségű és értékű iratanyag keletkezik. Csak jól struktúráit iratanyag értékelhető , ill. kutatható a későbbiekben.
