Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Előszó

változásai az évek rendjében sokkal plasztikusabban figyelhetők meg. A névalak után zárójelben adjuk az adat előfordulási évét s utána kettősponttal elválasztva, a félhasznált oklevél lelőhelyét, mégpedig előbb a levéltári jelzeteket s utóbb a forráskiadványokra vonatkozó utalást. A forráskiadványok sorában lehetőleg utolsó helyen adjuk Fejér Codex diplomaticusát és a Palásthy család oklevéltárát, mint amelyek ortográfiája a legkevésbé megbízható. Egyébként sem a levéltári források, sem a forráskiadványok sorrendjében nem követtünk valamiféle hierarchiát, minthogy ez nem eléggé megalapozott terjedelemnövekedést idézett volna elő. Amennyiben ugyanis két egymást követő évben ugyanazon levéltári forrás, ül. forráskiadvány előfordul, a jelen kötetben alkalmazott visszautalás helyett a forrás, ill. forráskiadvány címét minden esetben meg kellett volna ismételni. Ha az oklevélszöveg csak átírásban maradt reánk, vagy átírásban is, akkor ezek jelzeteit az eredetiben fennmaradt oklevelek jelzetei után soroljuk fel úgy, hogy az oklevélszöveg keltének és az átíró oklevél kibocsátásának évét tört vonallal választjuk el egymástól. Kivételt képeznek azok a mandátumok, amelyekre a relatio — a dolgok természetéből kifolyólag — csak a következő évben készült. Meg kell jegyeznünk, hogy ha az oklevelet magában foglaló levéltárban az oklevelek csak évrendben, minden más jelzet nélkül őriztetnek, akkor a megadott levéltár címe s az előfordulás éve együttesen adja az oklevél jelzetét. Átírás esetében az évrendezett levéltáraknál a levéltár címe és az átíró oklevél kibocsátásának éve az oklevél jelzete. A település névformáinak felsorolása után találja az olvasó azokat az adatokat, amelyek a település fejlődésére jellemzők: így a templomokra (plébánosokra) és vámhelyre vonatkozó adatokat s mindegyik után zárójelben az előfordulási évet, ill. éveket. Ezután következik a település birtokosainak felsorolása, mégpedig a birtoklásra vonatkozó első adatok évrendjében. Az első előfordulási évszámot a családnév, ill. intézmény neve után ugyancsak zárójelben közöljük. A családneveket azzal az ortográfiával adjuk, amelyen azok a genealógiai irodalomban szerepelnek. Ha a családnév ismeretlen, akkor azt a település XIX. századi névalakjából mai írásmóddal képezzük. A birtokos neve után soroljuk fel ugyancsak évrendben s azon belül vezetéknevük eredeti alakjának betűrendjében azoknak a jobbágyoknak neveit, akikről az okleveleink említést tesznek, akár mert uruk parancsára hatalmaskodtak, akár mert hatalmaskodások szenvedő alanyai voltak, akár pedig mert határjáráskor, birtokbaiktatáskor megjelentek. A jobbágynevek közlésénél egyébként a forrásanyagban levő névalakot megtartottuk, vagyis nemcsak a latin keresztneveket közöljük változatlan formában, hanem a latin vezetékneveket (Parvus, Magnus, Faber, Molendinator stb.) is. A vezetéknév nélküli jobbágyneveket a vezetéknévvel rendelkezők után ugyancsak betűrendben adjuk. Amennyiben egyazon évből a jobbágynévalakok variánsai maradtak fenn, akkor a variánst a megfelelő névalak után zárójelben tüntetjük fel. Ugyancsak évrendben, a variáns névformák zárójelben való feltüntetésével közöljük azután az előforduló dűlő- és határneveket. Végül közöljük a malmokra, halászóhelyekre vonatkozó adatokat, a település földesúri officialisainak nevét, általában oly adatokat, amelyek az előző adatsorokba nem voltak beilleszthetők, de helytörténeti forrásértékük van. Kötetünk második részében a megye birtokos családjainak névsorát adjuk