Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)
Bevezetés
vannak, így Zsigmond feleségének, Borbálának, 138 Mátyás feleségének, Beatrixnak, 139 majd II. Lajos feleségének, Máriának 140 kezében találjuk őket. A leglényegesebb kiváltságaikat, a vámmentességet és a bányászathoz szükséges fa ingyen kivágásának jogát számtalanszor sértik meg a megye hatalmaskodó urai, s így ismételten kellett az uralkodóktól jogvédelmet kórniök. Teljesen külön kell megemlékeznünk Börzsönyről, amelynek határában arany-, ezüst- és ércbányák voltak. A bányajogot már a XIV. században az esztergomi káptalan gyakorolhatta, hiszen azt 1417-ben Zsigmond király újra adományozta az érsekségnek. 141 Úgy látszik, hogy a királynék bányatulajdonjoga Börzsönynél is érvényesülhetett, mivel Albert király 1439-ben azzal az indoklással adja vissza az itteni bányaüzemeket az érsekségnek, hogy ezek működése Borbála királyné halála után megszűnt. 142 Bányászati üzeme dacára Börzsönyt 1526 előtt mindig csak possessionak nevezik, viszont Nagymarost, amely 1324-ben kapott kiváltságlevele alapján a budai joggal élhetett, 143 már akkor civitasként említik, bár később előfordul „oppidum" megjelöléssel is. Bátot felváltva említik civitásnak és oppidumnak, míg Drégely és Pásztó oppidumok. Ezt a rangot a XV. század végén Hodrusbánya, a XVI. század első évtizedeiben pedig Bozók, 144 Egeg, Ság és Visk is ehiyerte: nagyobb települések voltak, vásáraik pedig nagy forgalmúak. Jobbágyság Okleveles adataink a jobbágyság életkörülményeiről természetszerűleg igen hézagosak és szétszórtak, s így nem lehet a megye jobbágyságáról összefüggő képet rajzolni. A jobbágykötelezettségeket magukban foglaló okleveleink ugyanis nemcsak igen különböző időben — esetleg évszázadok elválasztotta időpontban — keletkeztek, de a megye különböző tájegységein élő jobbágyok szolgáltatásait írják elő, tehát össze sem hasonlíthatók. 145 Ugy véljük azonban, hogy a megyebeli jobbágyságról szóló egyes adatokra ehelyütt sem felesleges a figyelmet felhívni. Elsősorban említhetjük a mentességeket, amelyek részben az új telepeseknek biztosítottak kedvezményeket, részben pedig a vámok fizetése alól mentették fel az árufuvarozó jobbágyokat. 138 DL 12156. 139 Beatrix 79. 140 DL 32655, Sb. 1-148. 141 Prímási B. 7. 142 Prímási B. 21. 143 DL 2247, Knauz III 47. 144 Bozók városi statusára egyetlen — 1517. évi — adatunk van (DL 22890). Ruppnak (Magyarország helyrajzi története I. kötet Pest, 1870, 129.) arra a közlésére, hogy Bozók II. Lajostól 1519-ben évi — és heti — vásártartási jogot kapott, adatot nem találunk. Ellenben Bozókot még a XVII. század végén és a XVIII. század elején „possessio"nak, vagy ,,pagus"-nak nevezik — OL Acta jesuitica Irregestrata: Coll. Tyrn. 15 (E 152) s csak az 1720. évi országos összeírásban szerepel először oppidumként. — OL Archivum regni. Országos összeírás. Hont megye (N 79) 145 í gy 12 32: Szebelléb (Eszt. kpt. m.lt. 15-2-4, Knauz I 288), 1279: Egeg (DL 1037, Knauz II 114), 1292: Németi (Eszt.kpt.m.lt. 18-2-3, Knauz II 313); 1354: Bozók (DL 25117, Anjoukori VI 175), 1406: Bozók (DL 42895), XV. század eleje: Baka, Kissalló, Tergenye (DL 89251), XVI. sz. eleje: Bajta, Bernece, Kemence, Kisölved, Kövesd, Leled,. Szálka, Szete (DL 48305) kötelezettségeiről vannak adataink.
