Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

19-2-20, 48-1-19, Seilern lt. VII 292, 293, 1479: DL 18174-18176, 18178 más., Gsztb. 139-41, Palásthy I 340, 1480: Eszt.kpt.o.lt. 40-5-5, 1481: DL 90492, 1482: DL 76084, Palásthy lt. 132, 133, Palásthy I 342, 1483: DL 95844, 95845, Palásthy lt. 134, Palásthy I 347, Gsztb. 47-16,1484: DL 50315, 1486: Seilern lt. VII 307, 1487: Sb. 1-29, 1488: Seilern lt. VII 310, 1489: Eszt.kpt.o.lt. 44-8-2, 1491: Gsztb. 4-2, 19-31, DL 19762-19764, 1492: DL 19778, 19779, 1493: DL 19977, 19984, 1494: DL 46258, Eszt.kpt.o.lt. 44-4-3, 1495: Gsztb. prot. A fol. 224, 149511520: DL 72766, 1500: Sb. 1-85, 86, 1501: DL 22540, Gsztb. Stat. F. 3-32, XVI. sz. eleje: Gsztb. prot. A fol. 135, 1511: Gsztb. 52-17,1516: Eszt.kpt. o.lt. 36-10-4, 1518: DL 47273, 1521: DL 23565, 23566 más., 1525: Seilern lt. X 386.) • Daróczy család. 1429-ben Daróczy Zsigmond fiának, Istvánnak Próbelyen birtokrésze volt. (Seilern lt. IV 168.) Dávid zólyomi comes. A XIV. század folyamán Egyházasszemerédet kapta, de ezt 1405-ben Podhorcáni Péterrel és Kóváry Pállal elcserélte. (DL 69330, 69331, ZSO II 3648, 3654.) Dávidrévy család. A család ősének tekinthetjük István fiait: Dávidot és Detmárt, akik 1270-ben Mihály fia Buzad egykori sági birtokát Rugas fia Egyednek adják el. 1318-ban az említett Dávid István, János ós Detre nevű fiaival együtt, sági birtokát elhatároltatja Egyed fia Bede birtokától. 1341­ben ugyanők birtokuk egy részét, minthogy az az esztergomi káptalan jogos tulajdona volt, átengedik a káptalannak. 1351-ben Dávid fiait, Detrét és Ist­vánt, 1358-ban pedig Dávid fiát, Istvánt „sági"-aknák nevezik. 1386-ban dará­zsi birtokjogával kapcsolatban folytatott vizsgálatnál szerepel először „Dávid­révi" András. 1447-ben Dávidrévy „Zewk" Sebestyén a váci káptalan előtt panaszt emel testvére János nevében is, hogy Dávidrévy Bálint, Benedek és Fülöp, Albert és I. Ulászló királyok adományából jogtalanul foglalták el Dávidréve pusztát. 1453-ban V. László király megparancsolja, hogy a letkésiek a jogtalanul elfoglalt Dávidrévét adják vissza jogos tulajdonosaiknak: Bene­deknek és István fiainak: Jánosnak és Bálintnak. A letkésiek azonban az ügyet perre vitték István özvegyével Dorottyával, s e per 1456-ban is folyt. 1458­ban ugyancsak Dorottya asszony és fia Bálint emelnek panaszt a tölgyesi jobbágyok ellen, s ennek során 1459-ben határjárásra is sor kerül. Ugyancsak határjárást végeznek 1462-ben is. 1464-ben Dorottya asszony és fia Bálint Dávidrévét a letkési anyaegyháznak hagyományozzák, az iktatáson azonban Bálint és Benedek ellentmondottak. A perbehívás után azonban az ellentmon­dók nem jelentek meg a bíróság előtt, s így Mátyás király az esztergomi káp­talant megerősíti birtokjogában. 1468-ban Dávidrévy Bálintot már „Meszes"­nek nevezik, s a Dávidrévy család birtokjoga megszűnik megyénkben. (1270: Eszt.kpt.m.lt. 32-1-2, Knauz I 580, 584, Wenzel VIII 326, 2270/1365: Eszt. kpt.m.lt. 27-1-8, 1318: DL 1916, 714 más., 1022 más., Anjoukori I 468, 1341: Eszt.kpt.m.lt. 32-1-3, Eszt.kpt.o.lt. 70-3-17, 35-2-15 más., Knauz III 401, 407, 1351: DL 4190, Anjoukori V 464, 2355/1359: DL 69244, 2356/1388: DL 8005, 69263, 1447: Eszt.kpt.m.lt. 35-1-7, 1453: uo. 35-1-9, 10, 11, 1456: uo. 35-1-14, 15-20, Eszt.kpt.o.lt.* 14-7-13, 1458: Eszt.kpt.m.lt.35-1-21, 1459: uo. 35-1-22, Eszt.kpt.o.lt. 8-6-3, 1462: Eszt.kpt.m.lt. 35-1-25, 26, 27, 1464: uo. 35-2-1, 2, 3, 6, 1465: uo. 35-2-4, 1466: uo. 35-2-5, 1468: uo. 18-4-27.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom