Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Bevezetés

sal, a vármegye katonaságának parancsnokával, valamint Bagana és János comesekkel, szolgabírákkal együtt bocsát ki oklevelet.

42 1322-től a szolgabírák a főispánnal, 1332-től pedig az alispánnal együtt bocsátanak ki okleveleket. A megye korai fejlett igazgatására utal, hogy Orros Miklós alispán 1329 előtt már az eléje került ügyekről registrumot vezetett.

43 A megye nemességének XV. századi politikai magatartására vet fényt Mátyás király 1467. július 4-én kibocsátott oklevele, amely ben a,,szentkorona" s következetesképpen ő és elődei ellen elkövetett vétségekre Hont és Nógrád megyének amnesztiát ad.

44 Ez ugyanis nyilvánvalóan Mátyás király ellen a nemesi kiváltságok védelmében 1467 tavaszán szőtt összeesküvéssel

45 áll összefüggésben, vagyis arra utal, hogy a megyénk nemessége ebben az összeesküvésben részt vett. A Hont megyei főispánok névsora meglehetősen hézagosan állítható össze: korábbi időben majdnem kizárólag a királyi oklevelek méltóság-felsorolásaiból. Megyei oklevélkiadói tevékenységük meglehetősen csekély. Az alispánok már lényegesen több oklevél kiadói: de névsorukat hézagtalanul mégsem tudjuk megállapítani. A XV. század elejétől kezdve két, sőt a század végén három alispán és a négy szolgabíró állítja ki együttesen az okleveleket, azonban egyes esetekben továbbra is előfordul, hogy csak az egyik alispánt és a szolgabírákat tüntetik fel az oklevél kibocsátójául. A XVI. században ez a gyakorlat lesz általánossá, habár tudomásunk van arról, hogy megyénknek ebben az időben is két alispánja volt. Az általános gyakorlatnak megfelelően Hont megyében is négy járás, s ennek megfelelően négy szolgabíró volt. Minthogy az 1526 előtti időből dicajegyzékünk nem maradt fenn, a későbbi dicajegyzékek járási beosztását kell visszavetítenünk a korábbi időkre. Eszerint a nyugati síkvidék, az Ipoly és a Garam köze Nagymarostól Viszokáig az első, a Selmec és a Korpona völgye együttesen a második járásba tartozott. Az Ipolytól északra, a megye keleti részén két járás volt: a Drégely—-Szenográd—Csalomia háromszögbe levő, illetőleg a Palojta—Csáb—Zahora közti terület.

46 A vármegyei közgyűléseket általában Nógrád megyével közösen Balassagyarmaton tartották, míg a megye központja, az alispáni székhely 1497-ig Hídvég, ettől kezdve pedig Nyék volt. Gazdasági élet A megye, sajátos fekvésénél fogva — a bányavárosok és a Duna között — olyan kereskedelmi útvonalakkal rendelkezett, melyek a lakosság életfenntartására, kereseti lehetőségeinek biztosítására nem kis hatással voltak. Az utak, a vámok, a vásárok áttekintése tehát igen fontos a népesség anyagi viszonyainak megismerése szempontjából. Ezzel kapcsolatban már bevezetésképpen meg kell jegyeznünk, hogy a megye keleti része már alig illeszkedik be a honti medencébe, ennek völgyei ugyanis már észak-délkeleti irányúak, s nem az Ipoly völgyön át a Duna, hanem Balassagyarmat felé terelik az életet, 42 DL 47811. 48 DL 87142. 44 Eszt.kpt.o.lt. 42-2-14. 45 Fraknoi Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. IV. köt. Bp. 1896. 220. kk. 48 Bakács István: A diealis összeírások. A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. 55.