Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Bevezetés

Nyéken még 1135-ben Lampert comes bizonyos birtokrészt a bozóki apátságnak adományoz,

30 Kemence pedig 1293-ig volt a Hontpázmán nemzetség birtoka,

31 valamint azt, hogy a Balassák ősei e korban zólyomi főispánok voltak:

32 valószínűnek tartjuk, hogy Hont megyei községeknek Zólyom várához való csatolása, a zólyomi comesek Hont megyei közigazgatási funkciói a Hontpázmán nemzetség hatalmának kisebbítését célozták. Nyilvánvaló, hogy a birtokadományokat a Balassák nem mint zólyomi főispánok, hanem mint a király feltétlen bizalmasai és megbízható hívei kapták, s Hont megyei funkcióik sem a zólyomi comesi hatáskörből fakadtak, hanem ad hoc megbízatások voltak. A Hontpázmánokról pedig tudjuk, hogy 1276-ban hatalmaskodás miatt jószágvesztésre ítéltettek, de még IV. László megkegyelmezett nekik, s 1285-ben Drégely és Litva várán osztoztak.

33 Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy Hont megye a ducatushoz tartozott, s így e megye főispánjai tekintélyének, hatalmának csökkentése az uralkodók és az ifjabb királyok közti XIII. századi viszályokban nem lehetett alap nélküli.

34 Feltevésünket támogatja, hogy IV. Béla király Tesmagot a zólyomi erdőőröknek adományozta, de ezek 1272-ben már nem laktak itt, s V. István király a községet a sági prépostságnak adományozta.

35 Az erdőőrök leszármazói még 1351-ben is pereskednek a községért a prépostsággal, ám a per folyamán kitűnt: őseik csak meghatározott kötelezettségek teljesítése fejében kapták a községet, s minthogy e kötelezettségek 1272-ben már nem voltak szükségesek, a sági prépostság jogosan kapta a földterületet.

36 Ebből az adatból kitűnik, hogy a Balassák Ipoly menti hatalma megerősödvén — 1290-ben Hidvégen faváruk is volt

37 a zólyomi erdőőrökre Hont megyében nem volt többé szükség. Jellemző adat az is, hogy a Hontpázmán nembeli Demeter comes — aki 1275-ben Borin végez határjárást

38 — halála után két évvel, 1292-ben Bogomer comes Palatnyát — amely a megye nyugati részén feküdt — visszabocsátja a Hontpázmán nembeli Jákó fia Miklósnak.

39 A Hontpázmánok hatalma a XIV. század elejére lehanyatlik: a bényi és pásztói ág tagjai különböző hátaimaskodások elkövetése következtében elvesztik birtokaikat, a kóvár-csalomiai ág is kettészakadt, a Túrt, Cserit és Födémest birtokló ág is inkább a kishonti Janókról, mintsem régi birtokairól nevezi magát. A család hatalma tehát többé nem volt veszélyes, s így Hont megye szervezeti önállóságának tervszerű csorbítására nem volt többé szükség, a megye önállósága akadálytalanul kifejlődhetett. 1300-ból van az első oklevelünk, amelyet Kemin, Hont megye curialis comese bocsátott ki,

40 s 1325-ben említik először Hont megye alispánját, aki azonban a főispánnal még teljesen familiáris viszonyban állhatott: a főispánnak mint urának megbízásából végzi Dopopucs határjárását.

41 A szolgabírák első említése azonban már a század elején történik: Kemin comes Domonkos30 L. 14. jegyzet. 31 Prímási J. 8, Knauz II 342, Fejér VI 1 270. 32 Mályusz, i. m. 150. 83 DL 42494, 43831, Dipl. Hont. 17, 27. ^Györfjy, i. m. 39. 35 DL 713. 36 Dl 4202. 37 DL 65720, Fejér V 3 500. 38 Gregorich 87, Fejér V 2 267. 39 DL 60957, HO VI 378. 40 DL 40226. 41 Eszt.kpt.m.lt. 19-1-12, Knauz III 69.