Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
mányos kutatási igények ismeretében vélték elfogadhatónak a tárgyi átrendezés lehetőségét. A Handleiding szemléletéhez közeli álláspontként értelmezhető, hogy mások viszont a numerikus rendszert kiegészítő indexek alkalmazásában a mélyebb anyagfeltárás lehetőségét látták. 149 A korreferátumok sorából Varga Endre és Sashegyi Oszkár vélekedése érdemel főként figyelmet. Az Országos Levéltár főigazgató-helyettesének ekkor hangoztatott nézeteit az teszi különösen érdekessé, hogy azok az 1930-as években kifejtett – s fent hivatkozott – szakmai vélekedéshez képest bizonyos eltértést mutatnak. Hiszen Varga Endre a provenienciáról szóló 1938-as írásában még akként vélekedett, hogy a regisztratúra elvet ért egykorú kritikák jobbára csupán „a gyakorlati alkalmazás mértéke, lehetőségei stb. körül forognak”; komoly aggályként értékelve az adott szerv irattári rendszerének módosításából adódó zavarokat.150 Mostani, 1959-es állásfog lalása ettől eltért. Ekkor már úgy látta, hogy mivel a porosz-holland levéltári kultúrában döntően a tárgyi alapú irattári rendszereket alkalmazzák, nálunk viszont a modernkori – középszintű hivatali szervek esetében legalábbis – a numerikust, ez a belső tagolás tekintetében megfontolásra késztet. S miközben továbbra is ragaszkodott a fondkeretek szigorú fenntartásához, a funkció szempontját előtérbe helyezve ekkor már úgy vélte: „...a fond vagy az állag kerete közötti választást az dönti el: befolyásolja-e az irat felhasználhatóságát, forrásértékét, akadályozza-e az irat funkcionális jelentőségének felmérését.”151 Sashegyi Oszkár, némileg szintén megkérdőjelezve a proveniencia minden áron való fenntartásának igényét, szintén a praktikum oldaláról közelítette meg a kérdést. Úgy vélekedett, hogy „az eredeti irattári rend megőrzése vagy helyreállítása akkor indokolt, ha ez a rend tudományos vagy gyakorlati szempontból figyelemre méltó értékkel bír.” Ezt a véleményét (miközben úgy vélte „... a regisztratura-rend respektusára is kötelez...”) főként arra a kétségtelen ténykörülményre alpozta, hogy a hazai levéltári rendszerben alapvetően „... a fondok a levéltárban nyerik el végleges struktúrájukat”. 152 Mint a fentiek alapján is látható, a diskurzusban résztvevők levéltár, fond, állag kategória szerinti értelmezését igyekeztek evindenciaszerűnek tekinteni, jóllehet azok még világosan nyomon követhető hivatali struktúrák esetében is kérdéseket vetettek fel, nem beszélve a szervezeti kereteket 62 149Ankét, 1959. 27. p. 150Varga, 1938. 42–43. p. 151Ankét, 1959. 36. p. 152Ankét, 1959. 48. p.
