Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)

A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék

– a merev proveniencia elv jegyében – sokszor figyelmen kívül hagyó utó­lagos átrendezések nyomán kialakult állapotokról. Proveniencia, regisztratúra és fond értelmezési dzsungelében igyekezett rendet teremteni Komoróczy György tanulmánya, amely ugyancsak az ankét éveben jelent meg.153 Komoróczy a Levéltárak Országos Központja kezdeményezését a hazai levéltártudomány történéti fejlődése szempont­jából mérföldkőnek tekintette, amely – vélte – „meghozta azt a fordulatot, amely a helytelen, történetileg indokolatlan regisztraturaszemlélet kizáró­lagosságát feladta és a fondképzést állította előtérbe, mint az iratok klasszi­fikációjának alapvető kritériumát”.154 A debreceni levéltárvezet ő jelentős kritikai szempontot vetve föl Ember Győző vélekedését is helytelennek mi­nősítette (amely megnyilvánulás elgondolkodtat bennünket az egykori szakmai közeg érdemi vitát lehetővé tevő viszonyairól...). Az Országos Le­véltár vezetője ekkor még ugyanis a regisztratúrát a fond alapvető kritéri­umaként fogta fel. Komoróczy viszont joggal mutatott rá arra, hogy ez téves elképzelés, hiszen a hivatalok egyszerre több funkciót is betölthetnek, működésük során több regisztratúra is létrejöhet, következésképpen maga a regisztratúra nem lehet alapvető követelménye a fondnak. Komoróczy – bár ezt explicite nem rögzíti tanulmányában – lényegileg a szabad proveniencia elvét vallotta: a respect des fonds francia rendszer sze ­rinti elv szigorú követelményével egyetemben a belső keretek kialakítására a megfelelő „tárgyi összefüggések” szerinti rend kialakítását tartva célra­vezetőnek. Egyébiránt úgy vélte, a „fond fogalmát csakis induktív alapon, a levéltári anyagból kiindulva lehet körülírni, vagy még inkább meghatá­rozni; minden más út csupán elméleti kunstrukcióra vezet”. Helytelenítette a proveniencia – fond – regisztratúra kategóriák szinonimaszerű haszná­latát is. Joggal állapította meg, hogy azonos proveniencián belül többfajta fond, s egyazon fondon belül pedig többfajta regisztratúra foglalhat helyet. Mint vallotta: „a proveniencia lényegében – többféle megoldás mellett – az iratok elhelyezésének, rendezésének, kezelésének, eredetének a princípi­uma, [míg] a fond inkább a nyilvántartásnak egyik módszere. Ilyenformán tehát a fond magának a provenienciának egyik ágazataként fogható fel”. A „holland iskola” értelmezését elvetette, s úgy vélte, meg kell szabadítani levéltártudományi szemléletünket „annak bilincseiből”, tekintettel arra, hogy „a proveniencia elve az iratok rendezésének értelmezésében több vál­tozatot hordoz, mint a korlátozott és egyértelmű regisztratúra elv”.155 63 153Komoróczy, 1959. 80–92. p. 154Komoróczy, 1959. 84. p. 155Komoróczy, 1959. 81. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom