Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A magyar „levéltári fordulat” állomásai: leltárak készítése országos méretekben – újfajta iratértelmezés – fond, fondrendszer, fondjegyzék
pon történő elkülönülés kettős feltétele szintén a Holland kézikönyvben foglalt szempontrendszer érvényére utal (51. §). 147 A hazai fondrendszer kialakításának következő fontos állomását az 1959. február 27-én, az iratok rendezési-rendszerezési elveiről szervezett szakmai ankét jelentette. Természetesen a fő kérdést az képezte, hogy miként vélekednek a hazai szakemberek az alkalmazandó elvekről és megoldási módozatokról, s hogyan viszonyulnak az ismeretes elvi keretekhez. A helyzet felmérése céljából a Levéltárak Országos Központja hat pontból álló kérdőívet küldött ki a budapesti és vidéki levéltáraknak. A beérkezett válaszokat az Országos Levéltár részéről Bekény István összegezte és adott vitaindító referátumot. Korreferátumokat pedig Varga Endre, Bakács István, Ort János és Jenei Károly készítettek. A vitán részt vettek a budapesti levéltárak tudományos dolgozói, valamint a területi levéltári felügyelők is.148 A legalapvetőbb kérdést természetesen a proveniencia mikénti értelmezése, illetve alkalmazási lehetőségeinek kérdése alkotta. Szedő Antal, a Levéltárak Országos Központja vezet ője lényegében elhatárolódott a merevnek értékelt porosz-holland értelmezéstől, amely az adott irattári rendtől való bármi fajta eltérést elvetett, s a maga részéről hajlott a Brenneke-féle szabad proveniencia-elv felé „abban az esetben – mint mondotta –, ha a meglévő rend nem fejezi ki az iratokat létrehozó szerv struktúráját”. Az erre irányuló kérdésfelvetéssel kapcsolatosan a hazai szakemberek többsége osztotta is ezt az álláspontot, s a jobb kezelhetőség érdekében, valamint az eredeti rend helyreállítását akadályozó körülmények esetében megengedhetőnek tartotta a módosításokat. Súllyal esett latba a kutatottság, a gazdaságosság, valamint az iratok korának szempontja (miszerint a hatvan évnél régebbi iratok esetében tartották egyesek inkább elfogadhatónak az iratok átrendezését). Figyelemre méltó, hogy ekkor már a kollégák csupán mintegy ötödrésze ragaszkodott a merev proveniencia követelményéhez. Mondhatni „természetszerűleg” az ezt az álláspontot elfoglalók is az elv „porosz irányú” regisztratúra-értelmezését állították előtérbe – tekintettel az ehhez közel álló hazai sajátosságokra. „Az eredeti iratrend a regisztratura tartozéka, megbontása a levéltári anyag struktúrájának szétrombolását, irattermelői tevékenységének mesterkélt alapokra való helyezését jelentené”, hangzott az érvelés. Mások viszont az eredeti rend megőrzésének szükségességét a hivataltörténeti kontextus miatt vélték indokoltnak. Az átrendezés kikerülhetetlensége esetén némelyek a tudo-61 ványban. A Területi Levéltárak fondjegyzékei 1. rész: Bevezetés (Szerkesztési alapelvek) (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1962.) 2. p. 147Vörös, 1958. 112. p. 148Ankét, 1959. 25–49. p.
