Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Az „érinthetetlen levéltári test” – a Kézikönyv, amiről mindenki hallott – egy patinás, régi műfaj: szervtörténetírás
sáról szóló, jobbára szerkesztési szempontú harmadik fejezet tartalmát ismertette részletesebben (37–42., 48., 50–55., 61–63., 65–68. §§). Nem mulasztott el emellett a diplomatika területén oly fontos regesztakészítéssel kapcsolatos utalásokról (73–74., 76–79., 81–82. §§), valamint a forrásközlés kívánatos módjáról említést tenni. A leíró jellegű ismertetés jószerivel egyetlen értékelő elemeként csupán a holland levéltárosoknak a testületi szellemet fejlesztő rendszeres szakmai konzultációiról szólott még.97 Majd ezt követően a levéltártörténeti jelentőségű 1910-es brüsszeli Nemzetközi Levéltári és Könyvtári Kongresszusról is Áldásy Antal tudósításából alkothatott képet magának a hazai közönség.98 A Kézikönyv szerz őinek elismertségét illusztrálja, hogy a kongresszus egyik elnöke maga Samuel Muller utrechti levéltárigazgató lett, a levéltári szekcióban pedig Robert Fruin middelbourgi levéltárnok is részt vett. A szakosztályban szőnyegre kerülő tárgyak elsejét a levéltári kiadványok kérdése képezte. (Áldásy ehelyütt nem hagyta említetlenül Zimmermann Ferenc művét, ld. fent! – amely amúgy európai összevetésben is ritkaságszámba menő vállalkozás volt.) Másodikként a „numerikus repertoriumok” majd az „état numerique”, azaz a fondjegyzék készítésének mikéntje került napirendre. További fontos tárgyat képezett a különféle leltárak, a levéltári közlemények, a törvényhatósági irattárak és levéltárak egyesítésének vitát kiváltó kérdésköre, majd a gazdaságtörténeti levéltárak ügye zárta a sort. A proveniencia tárgyában hozott korszakos jelentőségű elvi döntésről a magyar küldött már mint lényegében „megoldott” kérdésről tett említést. A holland előterjesztésről hozott határozat kapcsán arról értesülhetett a hazai közönség, miszerint: „a kongresszus kimondotta, hogy a levéltárak rendezésénél és inventarizálásánál a provenientia elve tartassék szem előtt, mint a mely nemcsak logikailag leghelyesebb, de egyúttal a történelmi kutatás részére is előnyösnek mondható.”99 Áldásy mellesleg szűkszavúan, a már közkézen forgó információra csupán rövid utalást téve tudósított a Kézikönyvvel kapcsolatos kongresszusi határozatról. Ekként: „Muller, Feith és Fruin hollandi levéltárnokok egy közös rapport-ot adtak be a levéltárak regesztázásáról és az inventáriumok 47 97Áldásy, 1906. 170–173. p 98A kongresszus mintegy 400 tag részvételével 1910. augusztus 28–31. között tartotta üléseit. Magyarországot a miniszter és a Széchényi Könyvtár képviseletében Áldásy Antal, a belügyminszter és az Országos Levéltár képviseletében Dőry Ferenc, az igazságügyminiszter részéről pedig Tomcsányi Vilmos Pál képviselte. Rajtuk kívül a Horvát Országos Levéltár, valamint Rados Gusztáv, a Műegyetem könyvtárnoka volt jelen. A brüsszeli nemzetközi levéltári és könyvtári kongresszus. Magyar Könyvszemle [Első közlemény], 1910. 300–316.; [Második közlemény], 1911. 15–40. p. 99Uo. 1910. 316. p.
