Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)

A Kézikönyv és a hazai levéltári gondolkodás

gyen hivatva.” A bel- és külpolitikai események, közigazgatás, jogügy, had­ügy, pénzügy, nemzetgazdaság, egyház, közművelődés, családok alkották volna a főszakokat. A szintetikus, „modernnek” tekintett elképzelés szerint az időrendben tárolt iratokhoz a tematikus csoportok szerint lajstromok, valamint hely-, személy- és tiszti névmutatók készültek volna. 83 A koncepció, jóllehet történészek részéről fogalmazódott meg, mégis a korszak általános, a levéltárosok nagyobb részére is kiterjedő felfogást tük­rözött. Mindazonáltal Török János személyében akadt alternatívája a ja­vaslatnak. Török – úttörő elképzelésnek adva hangot – a történetileg kialakult iratképzőkre kívánta építeni az intézmény állományegyüttesét, s igen fontos mozzanatként, mint Lakos János írja: „... nem az iratok vonat­kozását (pertinencia), hanem eredetét, rendeltetésszerinti helyét (proveni­encia) kívánta figyelembe venni, habár akkoriban ezt az elvet még nem ismerték”.84 Az Országos Levéltár élére került Pauler Gyula viszont – bi ­zonyos módosításokkal – lényegében az ankét előterjesztésének szellemé­ben vázolta elképzeléseit, s alakította ki azt követően a levéltári munka gyakorlatát. Az Országos Levéltár sokrétű tevékenységéből az egyik legkiemelke­dőbb fejlemény, s tárgyunkat közvetlenül érintő mozzanat a Diplomatikai Levéltár létrehozása volt. Jóllehet – mint Borsa Iván megállapítja – az ankét tervezetében átfogó tematikai csoportok létrehozása szerepelt, s nem tör­tént említés ilyen részlegről, Pauler Gyula egyszerűen átértelmezte a fel­adatmeghatározást. A miniszterelnöknek megküldött, s a levéltár szervezetének kialakítását vázoló tervezetében olvasható a Mohács előtti gyűjtemény létrehozásának javaslata.85 Az ezt követ ően meginduló, s fő­ként Óvári Lipót nevéhez köthető forrásgyűjtés és -feltárás egyetlen idő­rendi nagysorozat létrehozásával nyíltan pertinenciális irányú és tartalmú volt. A vállalkozás általános szakmai elfogadottságára utal, hogy az ilyes­fajta generális nagysorozatok kialakítására vonatkozó megoldások külföl­dön sem voltak ismeretlenek, továbbá, hogy a kiemelésre kerülő okleveles állományok (döntően a Magyar Kamara levéltára) az érintett levéltárosok részéről sem ütközött akadályba.86 43 83Miskolczy, 1923. 15. p.; vö. Lakos, 2006. 84–85. p. 84Lakos, 2006. 88. p.; Rácz, 2017. 50–51. p. 85MNL OL, Polgári kori kormányhatósági levéltárak, Belügyminisztériumi levéltár, Belügymi ­nisztérium, Elnöki iratok (K 148), 1874-II.a-3088. Kelte: 1874. október 24. A tervezetet közli Rácz, 2016. 86Borsa Iván alappal bíró feltételezése szerint Paulert az 1874 végén Münchenben tett látogatása nyomán szerzett benyomásai inspirálhatták. A Bayerisches Reichsarchiv ugyanis a tartomány különféle egyéb levéltáraiból ekkoriban gyűjtötte össze az 1400-ig terjedő teljes okleveles anya­got. Borsa, 1969. 292. skk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom