Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
kezetet, hanem magát az eljárásrendet is beható vizsgálat tárgyává kell tenni. 15 Nyilvánvaló volt az eredeti rend fenntartásának, illetve visszaállítása szükségességének leszögezése. Annál is inkább, mivel hasonló elveket érvényesített ekkoriban a szakma élenjáró intézménye, a Heinrich von Sybel vezette porosz Titkos Állami Levéltár is. Mi több – mint Varga Endre megállapítja – az eredeti rend fenntartásának igénye „ezen intézmény gyakorlatában vált először uralkodóvá”. Az 1881. évi porosz levéltári utasítás továbbmenőleg a korábbi tárgyi rendezések által megzavart állagok rekonstruálását is elrendelte. A proveniencia kifejezés pedig (Provenienz -prinzip) – amely mellesleg a Holland kézikönyben el ő sem fordul, jóllehet annak leglényegesebb elvére vonatkozik – szintén innen ered.16 A Proveni enzprinzip – amint Adolf Brenneke is utal rá – amúgy több volt, mint puszta rendezés elv; általa egy egészen újfajta tudományos látásmód nyilvánult meg: az állami vagy városi levéltár állományának tagolódása, annak tanulmányozhatóvá válása révén ugyanis maguk az érintett közügyek (Gemein wesen) természete is érzékelhet ővé vált.17 Visszatérve a hollandiai viszonyokhoz, a század folyamán súlyos gondként jelentkezett, hogy a régi tartományi szervek iratai nehezen voltak elkülöníthetők, áttekinthetők, s nem volt világos, hogy adott esetben melyik is számít az adott szervezet elődjének. Ezt a bizonytalanságot erősítette továbbá, hogy egész mást jelentett a „régi levéltár” városi mint regionális szinten. Ezért is fogalmazódott meg az igény az egyes levéltári testek, állományok pontos leírására, illetve elkülönítésére. Mindezen törekvések és kívánalmak szervezeti keretek formájában is testet öltöttek. 1891-ben alakult meg a Holland Levéltárosok Egyesülete, melynek később maga Samuel Muller lett az elnöke, egy évre rá pedig megjelent kiadványuk első kötete a Nederlandsch Archievenblad, amelyben már olvashatók voltak a levéltári anyag szerves egészéről, az annak gerincét alkotó jegyzőkönyvi sorozatokról Samuel Muller által megfogalmazott alap-21 15Ketelaar joggal hívja fel a figyelmet, miszerint Riemsdijk nézetei egyenesen a messzi jöv őre, a mai posztkusztodiális korszak viszonyaira mutattak. Nézete szerint ugyanis „az egyedi iratok jellegzetességeinek szemrevételezése során helyet kell kapnia azon ügyviteli funkciók, cselekvények és munkafolyamatok tanulmányozásának, amelyek az adott iratokat létrehozták”. Ketelaar, 1996. 32., 37. p. 16Varga, 1938., 26. p.; Más változatban Strukturprinzip megnevezéssel is használatos. 17Brenneke, 1953. 88–89. p.; A porosz-német vonatkozások mentén szükséges említést tennünk arról az éppen a német dokumentáris kultúra tekintetében látszólag mellékes terminológiai mozzanatról, miszerint ott a numerikus regisztratúrák meghatározó volta folytán az ún. Re gistraturprinzip érvényesült. Vö.: Brenneke, 1953. 70–75. p.
