Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
18 a regisztrátorétól elkülönülő levéltárosi szerep is jelentkezik (Ludwig von Seckendorf: Teutscher Fürstenstaat. Frankfurt, 1660). A 18. század – amint az közismert – a racionalista-deduktív megközelítések és irattári-levéltári rendezési tevékenység időszaka. A regiszt ratú -rákat, ha nem formai vagy relációs, akkor időrendi vagy mechanikus tárgyi alapon rendszerezték. A változások azonban nem csupán az időbeliség horizontján, de térben is fontos, ám kevéssé közismert módon öltöttek testet. Fontos utalni rá, hogy ekkoriban rögzül az a kétfajta hivatali, ügykezelési kultúra, amely a továbbiakban alapvető módon határozza meg az európai levéltárügyet, s voltaképpen két egymástól elkülönülő területre osztja a kontinenst. A hazai levéltári irodalom nem nagyon vesz tudomást arról a körülményről, hogy az iktatás, mi több az ügyiratiság elve is jobbára csak a német-osztrák, valamint a kelet-közép-európai területeken létezett, s gyakorolt döntő hatását a dokumentáris kultúra későbbi alakulására. Fontos ennek alapvető jelentőségét hangsúlyoznunk. Mint Michel Duchein megállapítja, Európa kb. a 18. század közepe óta ebben a tekintetben (is) két részre oszlott. Az egyiket nyugodtan nevezhetjük a regisztratúra-rendszer övezetének, míg a másik nélkülözte az ügykezelési technikának valamely számrendszerre alapozó megoldását, hanem változatos egyéb metodikát alkalmazott. Németország és a mi régiónk viszont a jelzett időszaktól kezdődően a meghatározott számrendszer alapjára helyezett, regisztrált hivatali ügykezelés, valamint az erre épített tematikai-ügykör alapú irattári rendszer meghatározottságában élt. A latin országokban és részben az angolszász területeken is, s Hollandia is többé-kevésbé ide tartozott, viszont az ügykezelési kultúra más alapokon épült fel. 5 Erre a helyzetértékelésre alapozódik Robert-Henry Bautier-nek a provenienca-elv érvényesülése eltérő módozataira vonatkozó eredeti megfigyelése is. Bautier nézete szerint ugyanis azokban az országokban érvényesült döntő módon az eredeti irattári rend szigorú fenntartásának igénye és elve, amelyekben az iktatási, illetve szoros számrendszeren alapuló regisztratúra rendszer került meghatározó szerepbe. Ezekben a doku men táris kultúrákban a végleges levéltári rend is lényegében már az iktatóhivatalban eldőlt. Ezzel ellentétben viszont, Franciaországban például, ahol nem létezett ez a fajta iktatási gyakorlat és technika, az eredeti ügykezelési rend keretei is sokkal lazábbak, bizonytalanabbak voltak. S továbbmenőleg a levéltári, levéltárosi törekvések sem feltétlenül ezen bizonytalan kereteknek a fenn- 5 Horsman, 2002.12. p.; Duchein, 1983. 78. p.
