Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
19 tartására, hanem inkább az irategyüttesek új határainak, rendjének kialakítására irányultak. Nagyjából ez volt a helyzet Hollandiában is. 6 A francia forradalomnak a levéltártörténetben játszott döntő jelentőségű fejleménye – amint többek között Kecskeméti Károly is rámutat – a nemzetgyűlési levéltár létrehozása, az iratokhoz való szabad hozzáférés, majd később az egységes rendszerezési gyakorlat kialakítása volt, továbbá – egyfajta szomorú „mellékjelenségként” – a régi jogbiztosító iratok elégetése. 7 A napóleoni háborúk, majd az azt követő időszak további mélyreható változásokat eredményezett. Ezek hátterében részint a romantikus múltértelmezési igény megjelenése, továbbá az addigi csaknem kizárólagos jogbiztosítási szerep jelentős mértékű háttérbe kerülése húzódott meg.8 A francia forradalmi és háborús felfordulások pozitív eredőjeként értékelhető viszont, hogy a jócskán összekeveredett és szétszóródott iratok áttekinthetősége és összerendezése érdekében a jelenleg is létező (s jelentős módosításokkal majd a mi Országos Levéltárunk számára is mintaként szolgáló) szekció-rendszert állították fel. 9 A holland levéltártörténet vonatkozásában különösen nagy jelentőséggel bírtak a franciaországi fejlemények, hiszen 1795 és 1813 között az ország megszállás alatt volt, amely azt eredményezte, hogy Napóleon Párizsba szállíttatta néhány holland tartomány levéltárát, amelyek csak később kerültek vissza.10 Az új nemzeti királyság létrejötte (1830) nyomán lassanként kialakuló és letisztuló államszervezeti, közigazgatási rendszer hivatalnokai számára ez is, valamint a változatos összetételű közösségi iratok szétválogatása és értelmezése is komoly feladatot jelentett. Jóllehet az első országos levétárvezető még a francia korszakban került a nemzeti intézmény élére (Hendrik van Wijn, 1802), 1813 után viszont már sorra nevezik ki a tartományok és városok a levéltárnokait is.11 Az 1795 előtti korszak iratainak összegyűjtése során pénzügyi és szervezési okokból 6 Duchein, 1992. 18–19.; Bautier, 1968. 145–146. p. 7 Kecskeméti, 2012. 9–10. p. 8 Az els ő modern levéltárértelmezést, a különféle funkciók szigorú elkülönítését Brenneke H. A. Erhardhoz köti. Brenneke, 1953. 53–54. p.; A tudományos szempontú forráskezelés igényéről tanúskodik az ebben az időszakban alapított hasonló célú intézmények sora is: Archivio Nápoly, 1811; Archivalische Unterrichtsinstitut, München, 1821; Ecole des Chartes, Párizs 1821, 1829; Reali Istruzioni, Torinó, 1831. Duchein, 1992. 17. p. 9 Pierre Daunou a forradalmi Franciaország levéltári korifeusa akként próbálta meg konszoli dálni a helyzetet, hogy kezdetben öt részleget különített el; úm.: „legislative”, a törvényhozó gyűlés iratai számára; „administrative”, minisztériumi iratok; „kincstári”; „jogi, bírósági”; valamint „történeti” szekciókat. Duchein, 1983. 65. p. 10Duchein, 1992. 17. skk. 11A hollandiai helyzet részletes leírása során az alábbiakban Ketelaar et al. bevezet ő tanulmányára támaszkodunk.
