Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)
17 ténelmet tanított, valamint a jogtudomány enciklopédiáját szerkesztette. 1912-től a királyi levéltár igazgatója lett, miután Riemsdijk a belügyminiszterrel támadt nézeteltérése folytán lemondani kényszerült. 1919 óta vezette a levéltáros iskolát, s elnökölt annak vizsgabizottságában, s 1920 és 1932 között az egyesület elnöki tisztét is betöltötte. 1932-ben vonult nyugalomba. Szakmatörténeti előzmények, a hollandiai helyzet Mielőtt a mű bemutatásához fognánk, úgy véljük, célszerű röviden áttekintenünk az újkori európai levéltárügy fejlődésének legfontosabb állomásait. A levéltári iratok keletkezéséről, sorsáról, értelmezési és kezelési lehetőségeiről a terjedelmesebb iratállományok létrejöttével csaknem egyidőben, már a 16. századtól fogva megfigyelhető egyfajta szakmai gondolkodás. Mellőzve annak igényét, hogy részletes levéltártörténeti összefoglalót adjunk, s csupán a folyamat jelentősebb állomásaira utalva, meg kell említenünk, hogy az iroda (Kanzlei), irattár (Registratur) és levéltár (Archiv) fogalmi és funkcionális elkülönítése már ekkoriban megtörténik, s ezzel összefüggésben lépnek színre az első levéltári „teoretikusok” is.4 A levéltártudomány egyik első művelőjének Jakob von Rammingen tekint hető, aki munkájában a levéltárról már mint fontos elkülönített szervről tesz említést. A jogbiztosító funkció társadalmi jelentősége fogalmazódik meg, illetve erősödik fel a protestantizmusnak a személyes és különféle kollektív jogok érvényesítése irányában tanusított érzékenysége eredményeként (Jakob von Rammingen: Von der Registratur und jren Gebäuden und Regimenten. Heidelberg, 1571) . Hasonló megközelítések öltenek testet, s bukkan fel a levéltár fogalma a 17. század elején az itáliai Balthasar Boni fa -cius munkájában is (De Archivis liber singularis. Velence, 1632). A schwarz -burgi Ahasver Fritsch esetében pedig már a nem birodalmi városi levéltárak értékével és jelentőségével is találkozunk (Tractatus de jure archivi et cancel lariae. Jena, 1664). Mindezek nyomán fogalmazódik meg az archívum tagolásának kérdése is, amely ekkoriban döntően irattípusok szerinti elkülönítést jelentett, valamint a regisztratúra egyéb irattári egységektől való megkülönböztetésének szükséglete (Georg Aebbtlin: Tractatio de archivis atque registraturis vulgo Anführung zu der Registraturkunst. Ulm, 1669). A levéltár funkciójára és belső rendjére vonatkozó kérdések felbukkanásával párhuzamosan pedig 4 A történeti áttekintés Adof Brenneke m űve alapján készült: Brenneke, 1953. 44–52. p.
