Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
129 *Az említett leltárt a Kézikönyv szerz őinek egyike, Th. Fruin állította össze, a bevezetőt S. Muller – ugyancsak a Kézikönyv szerzője – írta. Az Archievenblad cikkében kifogásolt tételek illetékességi viták ügyeit tartalmazzák, városok szerint csoportosítva. ket csoportosítjuk. A leltár használójának érdekében célszerű ezt a sémát alsorozatok formájában magában a leltárban is rögzíteni. Egy sok tételből álló, nagyobb fősorozat esetében hasznos dolog az efféle útmutató, egy kevésbé terjedelmes fősorozat esetében azonban fennáll a veszély, hogy csak fárasztjuk a felhasználót a tömérdek alsorozat felsorolásával. A kisebb mennyiségű iratot tartalmazó fősorozatokban célszerűbb egy olyan egyszerű, azonnal szembeötlő csoportosítás alkalmazása, mint amilyen például a kronológikus rend, az alsorozatok ilyenkor magától értetődően feleslegesek.12 A szabály a kútfő-tételesen nem tagolt, nagy regisztratúra-sorozatokra, az „általános iratok” rendezésének mikéntjére vonatkozik. A főként a községi és városi irategyüttesek vonatkozásában vázolt hollandiai helyzethez hasonlatosan a modern-kori hazai városi és községi regisztratúrák esetében nálunk is ezek a döntően sorszámosan irattározott nagysorozatok a meghatározók. Az általános helyzetet az évenkint újrakezdődő folyószámos iktatás képezi, levéltári gyüjtőszámozással (alapszám). Egy-egy ügykör iratait sokszor visszamenőleg csatolták az első levéltári számhoz. Ennek megfelelően ún. külön csomók keletkeztek. Vö.: Oltvai–Vinczi, 1962; Komoróczy–Kanyar–Lakatos, 1964. 40. p.; Kiss, 1963. 178. p. 29. §Rendszerint nem szabad egyazon sorozatban egyesíteni sem az azonos természetű iratok fogalmazványát és tisztázatát, sem pedig az iratok eredeti példányát és annak másolatát Ez a szabály a korábban (21. §) már mondottak szükségszerű következménye, hiszen ugyanazon irat fogalmazványának, tisztázatának és másolatának teljesen más a rendeltetése. A három iratfajta egyesítésének csak a 16. paragrafusban tárgyalt, általunk elvetett módszer szerint rendezett fondban lehet helye. Ha arra gondolunk, hogy milyen célt tartottak szem előtt akkor, amikor a fogalmazványt, a tisztázatot vagy a másolatot készítették, azonnal érthetővé válik ez a szabály. Tegyük fel például, hogy egy város fondjában megtaláljuk ugyanannak a levélnek a fogalmazványát, a tisztázatát és a másolatát. A három 12Az Archievenblad 1893/4. számának 90. oldalán nem teljesen alaptalanul kifogásolták a kro nológikus rendtől való látszólag indokolatlan eltérést az Utrechti Törvényszék fondjának 56. és következő tételeiben. Ezeknek a tételeknek a rendje azonban nem önkényes, hanem megfelel a városok rangsorának. Kétségtelen, hogy ez a kritérium nem volt szerencsés választás, a kronológikus rend egyértelműbb lett volna az olvasó számára.
