Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - II. fejezet. A levéltári iratok rendszerezése [Lásd a IV. fejezetben írottakat is!]
is inkább formai alapon hozzunk létre különálló sorozatokat, ha egy rendezetlen fondban bizonyos mennyiségű, szétszóródott levelet vagy más típusú iratot találunk. Ha egy olyan dossziékból összeállított köteget találunk, amelyet azonos tárgyra vonatkozó iratokból állítottak össze, és egyértelmű, hogy az adott köteget nem a közemúltban hozták létre, akkor természetesen hagyjuk meg azt eredeti formájában. Ha pedig egy fondban különálló, valójában azonban eredeti összefüggésükből kiszakadt iratokat találunk, amelyeket egyik sorozatba sem tudunk beosztani, akkor ezeknek a rendezése során minden nehézség nélkül figyelembe vehetjük a történeti kutatás érdekeit. Ezenkívül még részletes regeszták és időrendi vagy betűrendes mutatók is szolgálhatják a történeti kutatások megkönnyítését. A francia levéltárak rendezése során mindenekelőtt a történeti kutatások érdekeit tartották szem előtt. Ezáltal kiszakították a fondokat eredeti összefüggésükből és összevegyítették őket. Ma már azonban teljesen általánosan elutasítják ezt a módszert még Franciaországban is. Az iratok összevegyítésével együtt járó igen nagy hátrány az, hogy többé már nem lehet megállapítani az egyes hivatalok ügyköreit. Ezenkívül vannak iratok, amelyek tartalmuknál fogva történeti szempontból kettős jelentőséggel bírnak, így például egyaránt fontosak a szegénygondozás és az egyházjog szempontjából, de mégis a szegénygondozással összefüggő iratokat tartalmazó kötegbe sorolják be őket, ahol az egyházjoggal foglalkozó kutatók biztosan nem keresik majd. Egy ilyen rendezés során tehát csak bizonyos történeti kutatások érdekeire fordítanak figyel met, míg más történeti kutatások érdekeit teljesen elhanyagolják. Korábban (15. §) már említettük, hogy számos történész az iratok kro no -lógikus rendezését tartja a legcélszerűbbnek saját kutatómunkájához. Legyen bár mégoly célszerű is az ilyenfajta rendezés a történeti kutatások szempontjából, az általunk megfogalmazott szabály nyíltan kimondja: még ez sem elég ok arra, hogy igazolja az iratok időrend szerinti rendezésének szükségességét. A történeti kutatások érdekeit ugyanis csak másodsorban kell számításba venni. Az 1870-es évek elején a hazai szakmai szemléletet is döntően a történeti kutatás szempontjai határozták meg, amelyek az Országos Levéltár létrehozása körüli időszakban erőteljes formában a levéltári ankét-bizottság javaslataiban, áttételesebb módon Pauler Gyula munkaprogramjában is testet öltöttek. A Csánki Dezső nevével fémjelzett korszakban az egyes iratállományok szerves voltát tiszteletben tartva az Országos Levéltár általános tevékenysége a különféle kutatási szempontoknak rendelődött alá. Dőry, 1933. 1–15. p.; Az ezt követő időszakban viszont ellenkező előjelű tendenciák is megfigyelhetők voltak, amelyekkel kapcsolatosan Borsa Iván úgy vélte, hogy „a merev proveniencia-elv oly mértékig megcsontosodott, hogy ma levéltári rendezésen az esetek túlnyomó többségében csupán az irattári rend rekonstruálását” értik. Az eredeti irattári rendet rekonstruálják akkor is amikor „csak egy minden segédlet nélküli, érdemi kutatásra csak az iratok egyenként történő átnézé-110
