Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

maga után. E nézetek képviselői azonban a közéletben nem jutottak említésre méltó szerephez. A nemzet-problémát a liberalizmus mindenesetre oly mélyen ágyazta be a politikai köztudatba, hogy azt a konzervatív tábor sem hagyhatta figyelmen és számításon kívül. A konzervativizmus átvette a liberálisoktól a nemzet védelmének és erősítésének jelszavát, de tőlük eltérően értelmezte a nemzetnek mind fogalmát, mind biztosításának szükségleteit. A korábbi feudális szemlélet a nemzethez tartozás egyetlen ismérvének és feltételének a nemességhez tartozást tekintette; maga a nemzet csupán azért volt számára magyar, mert az az ország, amelynek nemességét összességében, minden etnikai-nyelvi különbség nélkül jelentette, Magyarország volt, az alkotmány pedig e magyarországi nemesi kollektívum jogait rögzítette, uralmát fejezte ki. E feudális nemzet felfogás lényegét a konzervatív nemzetértelmezés megőrizte: számára a nemzet továbbra is az azonos jogú pontosabban: azonos kiváltságú - személyeknek a társadalom fölé emelt, tőle éppen kiváltságaival elkülönülő közössége maradt. Magyarnak viszont - a polgári fejlődés, valamint a liberalizmus hatására - már nem csak azért minősítette e nemzetet, mert különböző etnikumú és nyelvű tagjait Magyarország alkotmánya fogta össze és tette a hatalom részeseivé, hanem azért is, mert az őt alkotó nemesek zöme magyar anyanyelvű volt, a nemzet jellegét tehát a magyar népelem adta meg. A konzervativizmus felfedezte: a nemesi nemzet etnikumtól független osztály tartalma nem zárja ki, hogy ugyanezen nemzet egyszersmind azon nyelvi közösség reprezentánsának is tekintse, illetőleg álcázhassa magát, amelyhez tagjainak többsége tartozik, ennek alapján pedig a feudális osztályérdekek képviseletét úgy tüntethesse fel, mintha a nemzet jellegét meghatározó nemzetiséget, tehát a magyarságot és annak intézményeit oltalmazná általa. A konzervativizmus nemesség és magyarság merev azonosításával „modernizálta" a feudális nacionalizmust, és ezzel szemfényvesztő módon magyar nemzeti érdekké emelte a feudális osztály érdeket. Szóvivői többnyire a „magyar nemzetiség" védelmének nyomatékos szempontját is felhozták a nemesség privilégiumait közelebbről érintő reformok ellenzésére. Az ősiség megszüntetése? A nemzetmegtartó földbirtok jut idegenek kezére! Hivatalképesség mindenkinek? A hivatalokat nem-magyarok özönlik el! Politikai jogok kiterjesztése? Saját hazájában maholnap mások diktálnak a magyarságnak! Lemondás a birtokképesség monopóliumáról? A magyarság gyengülését eredményezi! Kötelező örökváltság? Nemzeti öngyilkosság! Adófizetés? A magyarságot őrző nemest taszítja romlásba! A konzervatívok logikája szerint a feudális alkotmány szolgálta legjobban a magyar nemzetiség érdekeit. Az az alkotmány, amely - a konzervatív publicisztikában testvére: Aurél nyomdokába lépő, de nála írónak-politikusnak egyaránt szürkébb Dessewffy Emil fogalmazott így ..még nem korhadt gyökerű, csak száraz ágak kezdenek rajta mutatkozni". 5* 67