Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

nem volt törvényes előírás. Békés feliratban minősítette sérelemnek, hogy az orvosi kar latinul állítja ki okleveleit, és 21 megye szegődött nyomába, noha az egyetemet tételes törvény nem kötelezte magyar nyelvű diploma kiadására. Győr azt szorgalmazta az uralkodónál, hogy a magyar ezredeket magyarul és magyar tisztekkel igazgassák. Példájára 24 másik megye intézett a királyhoz feliratot, közülük Temes nyomán többen azzal egészítve ki vonatkozó határozatukat, hogy a kérdés feltétlenül országgyűlés elé viendő. Békés törvényes alap nélkül visszaküldte egy német ezred parancsnokának német levelét, és sérelemként vitte az ügyet a király elé. Trencsén fellármázta az országot, amikor toric tábornok felszólította, hogy németül vagy szlovákul levelezzen vele; és Trencsén javaslatára 42 megye - köztük a sziavon Szerem is! - a megye megsértésének deklarálta éoric lépését. Nyolc beérte ugyan a tábornok jegyzőkönyvi megrovásával, 34 azonban feliratban sürgetett orvoslást, nem egy a tábornok elmozdítását is igényelve; 4 tudomásul vétellel zárta le az ügyet, és mindössze 3 nem látott benne sérelmet, mert mint Abaúj kimondta: Trencsénben „a szláv nyelv általánosabb" a magyarnál. Az akció ebben az esetben eredményt hozott: az uralkodó elrendelte, hogy a Magyarországon állomásozó katonai egységek a megyékkel magyarul levelezzenek. Torontál a királynak a törvényben tett ígéretére hivatkozva kérte a < magyar nyelv bevezetését a végvidékre. A Helytartótanács azonban körlevélben foglalt állást amellett, hogy a törvény értelmében ez nem lehetséges. Erre Torontál a végvidék megszüntetésének pártolására szólította megyetársait; körlevelére 23 megye elvileg igenlő határozatot hozott, és a kérdést követutasító választmányához továbbította. Többségük azzal indokolta helyeslő álláspontját, hogy - amint Tolnában Perczel kifejtette - a határőrvidéken folytatott és a magyar nemzet ellen irányuló illír üzelmeknek csak a végvidék szerkezetének megváltoztatása, területének a szomszéd megyékbe kebelezése vethet véget. Nagy port vert fel az útlevelek nyelvének ügye is. Az osztrák hatóságok 1841-ben nem fogadták el egy mesterlegény vándorkönyvét, illetőleg útlevelét, amelyeket Bereg magyarul állított ki. Eljárásukat, bár a kérdést nem szabályozta törvény, Bereg, Pest és Tolna haladéktalanul diétái tárgyalást követelő sérelemnek nyilvánították, elkötelezték magukat az útlevelek magyar nyelve mellett, feliratban kérték, hogy e téren viszonosság érvényesüljön, azaz a német tartományok kötelesek legyenek a magyar, a magyar hatóságok pedig a német nyelvű útlevelek elfogadására, egyszersmind hasonló lépésekre szólították társhatóságaikat. Hét megye az országgyűlést megelőzően nem látta szükségesnek intézkedni, öt pedig beérte azzal, hogy az útleveleket a jövőben két nyelven: latinul és magyarul töltsék ki; 37 megye azonban a magyar-német viszonosság érvényesítése mellett szállt feliratilag síkra, sőt egyikük-másikuk vizsgálatot követelt a „vétkes" osztrák hatóság ellen. Temes és Bihar egyenesen 4 Varga J. 49