Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

II. A magyar nemzeti mozgalom és viszonya az ország más ajkú népeihez

ség, így a nemesi adómentesség megszüntetését, vagyis a közterheknek valóban közös, ki-ki által vagyonához és jövedelméhez igazodó mértékű viselését tűzték ki célul. A megyék szükségleteit szolgáló - a törvényható­ságok egész sorában a hadi, azaz állami adónál nagyobb összegű - háziadó alá már a legközelebbi országgyűlésen akarták az adómentes nemességet vonni, a hadiadó rendszeres fizetését pedig attól kezdve szántékoztak vállaltatni vele, amikortól annak hovafordításáról a kormányzat felelősség mellett ad a nemzetnek számot. Egyenlő teherelosztást igénylő koncepció­jukban helyet kapott a jobbágyság megszabadításának óhaja a katonatartás és beszállásolás kötelezettsége alól, valamint az olyan nemesi privi­légiumok eltörlésének kívánalma, mint például a belföldi vámmentesség, a közmunkamentesség vagy a regálejog. A liberálisok szerint az ember egyéni szabadságával az egyén képességei és tehetsége kibontakoztatásának és hasznosításának semmiféle olyan kor­látozása, továbbá semmiféle olyan személyi függés, amelyet születési jog, pontosabban jogtalanság szentesít, vagy amelyet erőszak tart fenn, nem fér össze. Ezért küzdöttek a nemesség, továbbá a városi kiváltságoltak köz­hivatalviselési monopóliuma ellen, valamint az olyan igazságszolgáltatási rendszer megteremtéséért, amelyből a feudális osztálybíráskodás minden eleme - így az úriszék is - száműzve van, amely azonos bűntettek elkövetőit - az embereket teljesen egyenlőeknek tekintve - azonos bün­tetéssel sújtja, amelyben egyazon, mégpedig az esküdtszék formájában az államhatalomtól független és pártatlan bírói fórumok ítélnek bármilyen származású vádlottak felett, és amelyben az igazságszolgáltatás a köz­igazgatástól teljesen elkülönül. Ugyanezen elvi alapon kívánták a cenzúrát nem ismerő, a gondolatközlés jogát kifejező sajtószabadságot, és fordultak szembe az egyén tevékenységének szabadságát csorbító - egyúttal a gazda­sági életet béklyózó - olyan privilégiumokkal, mint a csak meghatározott csoportok javát szolgáló céhmonopólium vagy a törvényhatóságok joga az árak és bérek megszabására. És végül: ezért kívánták a katolikusok és a különféle hitfelekezetek vallásszabadságának mértéke közt fennálló különbségeket - a protestánsok vallási jogainak bővítésével kezdve ­előbb csökkenteni, majd teljesen megszüntetni. Ám a liberális szemléletben az olyan személyi szabadságjogok is osztály­hovatartozástól függetlenül illetik meg a mindenféle személyi függéstől megszabaduló egyént, amelyek a politikai jogok kategóriájába tartoznak, és amelyek - legalábbis bizonyos vagyoni, jövedelmi vagy képzettségi kvalifikáció megléte esetén - feljogosítják őt arra, hogy - kellő intéz­ményrendszer kereteiben - másokkal mindenben egyező módon és formá­ban szólhasson bele a társadalmi közösség életét szabályozó törvények meghozatalába. A reformellenzék már a negyvenes évek elején sem rejtette véka ala hogy célja előbb a megyékben vonni be az örökváltságot kötő helységek képviselőit és az értelmiségiek nem-nemes, honoráciornak

Next

/
Oldalképek
Tartalom