Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

meg Dessewffy Emil - a kapcsolat szilárdságát és állandóságát követeli, ugyanakkor „a nemzeti egység hiányát legjobban az anyagi érdekek azonosítása és egymásba olvasztása pótolhatja". Erre az azonosításra a konzervatívok szerint a leginkább célravezető út a belső vámsorompó eltörlése, a szabad kereskedelem elvének gyakorlati alkalmazása a monarchia határain belül, tehát a birodalom egységes vámterületté alakítása. Metternichék titkos, nem hivatalosan azonban kiszivárogtatott terve tehát találkozott a magyar konzervatívok, mindenekelőtt az árutermelő nagybirtokosság igényeivel, illetőleg az utóbbiak felkapták, a Zollvereinkérdés kapcsán és ürügyén pedig hallatlan szívóssággal népszerűsíteni kezdték a szabad kereskedelem és az egységes magyar-osztrák, vámterület eszméjét. Nemcsak a két fél érdekei oly egybeolvasztásának módját látták benne, amely a külföld irányában erőt kölcsönöz a birodalomnak, mint ahogy azt a nyilvánosság számára hirdették. Kéz alatt - tisztviselőin át — szakadatlanul arra ösztökélték a kormányt, hogy a belső vám feloldását a következő diétán feltétlen hozza szóba, mert „ez lenne a leghathatósabb rendszabály Magyarország és a monarchia elválásának eszméje ellen", amely szerintük a liberálisok titkolt, ám dédelgetett álma. A közös vámterülettől azonkívül hogy általa Magyarország szorosan a birodalomhoz és annak kormányzatához láncolódik, közvetlen anyagi hasznot is reméltek; hiszen ha a birtokosság vám nélkül szállíthatja nyers terményeit az örökös tartományokba, az eddiginél magasabb jövedelmet vághat zsebre. Még ebben is saját osztályérdekeikből indultak ki, és a magyar termelő érdekeinek hangoztatásával Dessewffyék a megyei birtokosság körében is tudtak híveket toborozni. Nyitra megye például 1843-ban olyan végzést hozott, hogy a mezőgazdasági termények kiviteli vámját semmiképpen se emelje a diéta, mert ilyen intézkedés a gabona belföldi árának a termelőre hátrányos esésére vezet. 1842 elejétől megkezdődött - újságokban és röplapokban - a konzervatívok agitációja részben a Zollverein, részben a birodalmi vámközössög mellett. Orosz József még elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a monarchia csak akkor éri el teljes kifejlődését, ha az örökös tartományok minden akadály nélkül közvetíthetik gyártmányaikat Magyarországra, ezáltal jön létre „az északkeleti és a két északnyugati hatalom előnyomulása ellen" olyannyira szükséges erő és egység, amit a liberálisok is óhajtanak. Gróf Sztáray Albert a Zollverein mellett lépett teljes gőzzel sorompóba. Császár Ferenc a fiumei kikötőről írt brosúrájában a két kérdést összekötve fejtegette: a belső vám mielőbb megszüntetendő, mert enélkül nem lehet csatlakozni a magyar nemzetiségre korántsem veszélyes, hanem ígéretes Zollvereinhez. A német vámszövetséget, illetőleg a birodalmi vámközösséget igenlő megnyilatkozások érveit gróf Dessewffy Emil summázta és taglalta a vezető konzervatívok állásfoglalásának tekinthető összefoglalójában.