Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

tartalmú reformokra szövetkezni. E kudarcra ítélt törekvéséből fogant a kormányt támogató, tőle mégis független, a konzervatívoktól pedig elhatárolódó centrum-párt eszméje. Halva született gondolat volt ez: egyrészt nem lehetett a kormány mögé sorakozni, egyszersmind önállóan cselekedni, másrészt a konzervativizmus ugyanazt a kormánypolitikát alakította és követte, amelynek — állítólagos reformkészsége miatt — Széchenyi és elképzelt centrum-pártja is támasza kívánt lenni. Széchenyi amint Jósikának 1843 elején írta - erős és szilárd kormányzást szeretett volna Magyarországon, ezzel is felkészíteni a következő diétát arra, hogy az emberek a szakadatlan opponálás helyett lépjenek a gyakorlat mezejére. Két feltétel megteremtését látta ehhez szükségesnek: a bizalom végleges meggyökereztetését a nemzetben a kormány iránt, és — saját kifejezésével - „a fekély gyökeres felvágását", azaz a kossuthi ellenzék szétbomlasztását. E kettős feladatot tűzte önmaga elé is, és végrehajtásukért vetette magát a harcba a Jelenkor hasábjain. Mert másik nagy horderejű tette, amelyre az akadémiai beszéddel kapcsolatos izgalmak közepette véglegesen elszánta magát, kilépése volt a publicisztika terére. December 10-én megkereste Helmeczy Mihályt, a Jelenkor szerkesztőjét, és 10 nap múlva már nyélbe is ütötték titokban tartott szerződésüket. A lap nevének Függetlenre változtatása, amint Széchenyi szerette volna, felsőbb engedelem nélkül nem ment, de a gróf — egyelőre 6 hónapra - így is vállalta cikkek írását a lapba, azzal a kikötéssel, hogy beleegyezése nélkül közleményein semmi változtatás sem eszközölhető, nem is jegyzet élhet ők, a szerkesztő mással még pénzügyi tekintetben sem társulhat, a tulajdonjogot pedig csak Széchenyi hozzájárulásával adhatja el, akinek viszont elővételi joga lesz reá. Széchenyi egyébként fenntartotta a jogot, hogy publikálandó cikkeit könyv alakban is kiadhassa, Helmeczy pedig szóbelileg megígérte, hogy a lapban Deáknak és Batthyánynak nem ad teret. Az ellenzéket újólag felbolygatta Széchenyi szándéka, amelyről a Jelenkor karácsonyi számából értesült. Annál is inkább, mert a liberális arisztokraták körében érezhetően Széchenyi javára kezdett fordulni a hangulat. Batthyány, aki fokozatosan előtérbe került, 1843 elején az elpártolások meggátlása végett Pestre hívta össze az ellenzéki mágnásokat, köztük Eötvöst, Teleky Lászlót, Zichy Hermannt, Eszterházy Kázmért és az ideoda ingadozó Wenckheini Bélát. Kossuth, akinek egyesek szemére hányták, hogy túlságosan elnéző Széchenyi iránt, most gunyoros vezércikkben üdvözölte Széchenyi elhatározását, és - bár mitsem tudott a grófnak a kormány felé tett lépéseiről - leszögezte: meggyőződését „semmi tekintélynek, semmi pártfogásnak" nem áldozza fel; nem óhajt harcot Széchenyivel, de nem retteg a kihívástól sem. A Hírlap 1843. január 1-i számában — visszatérve az akadémiai beszédre - Pulszky tollából megelőző támadást indított Széchenyi ellen. Aláhúzta,