Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

vonzerőt gyakorol az a magas osztalék, amelyben a tagállamok részesülnek. E szándékot később félig-meddig bizonyítva látták az elhatározott nagy vasútépítkezésekben, illetve a pályavonalak megszabott irányában is. Ugyanakkor szinte általános véleményük volt, hogy a Zollverein csak akkor fogadja el Ausztria csatlakozását, ha az magával viszi Magyarországot, amely potenciálisan hatalmas nyersanyag-szolgáltató és iparcikkfelvevő piacot jelenthet az össznémet vámunió számára. Magától értetődött tehát, hogy a monarchia csak úgy léphet be a Zollvereinbe, ha a belső vámvonalat megszünteti. Mivel pedig a konzervatív sajtó éppen ezt kezdte javasolgatni, az oppozíció arra következtetett, hogy a kormány a jövő diétán a belvámok eltörlését készül indítványozni. Márpedig „ha a két ország anyagi érdekei egybeolvadnak", ami - akár a német unión belül, akár csak Ausztria-Magyarország viszonylatában - a vámvonal leépítésével előbb-utóbb megtörténik, akkor jelentéktelen és átmeneti anyagi előnyök fejében veszélybe kerül Magyarország meglevő csekély önállósága is, az elméletben éppen körvonalazódó politikai államszövetség kivihetet lenné, az ország pedig még inkább osztrák gyarmattá válik. Az ellenzék gondolatmenete szerint mindaddig, amíg Magyarország a monarchián belül nem nyeri el a politikai önállóságot, még csak látszatát se szabad kelteni annak, hogy egyáltalán mérlegeli a Zollvereinhez csatlakozás gondolatát, az önállóság birtokában pedig könnyebben állhat ellen minden ilyen értelmű ösztökélésnek. A Pesti Hírlap, elsősorban Kossuth, a fenti nézetektől indítva vette fel a harcot a német vámunió elfogadásának eszméje ellen, bizonygatva, hogy Magyarországnak a Zollverein-tagság csupán kicsi és ideiglenes hasznot hozna, ám ennek értékét is a nullával tenné egyenlővé a csatlakozás politikai következménye: a magyarság fokozatosan a maga nemzetiségét veszítené el általa. Ehhez a több-kevesebb meggyőződéssel vallott és túlzó állításhoz a magyar ellenzéknek éppen a Zollverein közgazdász-ideológusa: Friedrich List szolgáltatott akaratlanul is perdöntő érvet. List a Das nationale System der politischen Oeconomie című munkájában, amely a magyar liberalizmusnak szinte közgazdaságtani és részben államtani bibliája lett, egyebek mellett épp azt fejtegette, hogy egy nép nemzetté válásának gazdasági közössége az előfeltétele, és hogy a német vámszövetség - máris igazolódott ez - tulajdonképpen a németség politikai és nemzeti egységének hatalmas, ha nem leghatalmasabb emeltyűje. Ebből viszont Kossuthék automatikusan jutottak arra a következtetésre, hogy a Zollverein a hozzá esetleg csatlakozó Magyarország nemzeti és politikai fejlődésére semmiképp se lehet előnyös, illetőleg Magyarország bármiféle politikai önállásáról csupán akkor lehet szó, ha saját belső piacán gazdaságilag ő maga az úr. Ám ami érvényes volt Magyarország és a német vámunió viszonylatában, az a liberálisok többsége számára érvényesnek látszott Magyarország