Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

mutatkozott Ausztria javára, mint amekkora a mezőgazdasági termények export- és importvámja között állt fenn. A kialakított vámrendszerből főképp az örökös tartományok ipari termelésben érdekelt polgárságának származott haszna. A vámtarifa díjszabása révén Magyarországról aránylag olcsón jutott nyersanyagokhoz, mindenekelőtt élelmiszerhez, ezért lejjebb szoríthatta termelési költségeit; úgy mérsékelhette gyártmányai árát, hogy profitja közben mégis növekedjék; ezzel mesterségesen lassíthatta-gátolhatta a potenciális konkurrens: a magyarországi ipar és vele a modern magyar polgárság bontakozását, amely tőkehiánya és technikai elmaradottsága miatt csak drágábban és gyengébb minőségűt tudott termeim. E módszer alkalmazásával és annak folytán, hogy a tényleges külföldtől viszont a birodalom egészét — beleértve Magyarországot is — egyazon vámvonal választotta el, a monarchia belső piacán mind a kínálat, mind az árszabás tekintetében a tartományok ipara lett csaknem egyeduralkodóvá. De kedvező volt e szisztéma a tartományok földbirtokosainak is: a Lajtántúli ipar fejlesztésével növekvő belső és közeli piacot biztosított terményeiknek; egyúttal azzal, hogy a magyar mezőgazdasági importra — bár nem túl magas - vámot vete.tt, mégiscsak védte őket annak versenyétől, azaz lehetővé tette, hogy terményeik ára kellő szinten maradhasson, a piaci kereslet pedig elsődlegesen az ő áruikból elégüljön ki. A belső vám, amely - a birodalmat gazdaságilag kettéosztva - útját állta annak, hogy a monarchia minden tekintetben gazdasági egységgé váljék, Magyarország fejlődésére, mivel nem a kölcsönösség, az érdekkiegyenlítés elvét érvényesítette, károsan, de legalábbis hátráltatóan hatott. Igaz, e belső vámvonal nem egyedül, hanem a monarchia köré vont külső vámvonallal közösen biztosította a tartományok iparának monopóliumát a magyarországi piacokon, sőt elsősorban az utóbbi okozta, hogy a külföld olcsóbb és jobb gyártmányaihoz a hazai fogyasztóközönség nemigen vagy csak nagyon magas áron jutott hozzá. Érzékelte ezt az árutermelő — főleg nagybirtokos - nemesség is. Zömének azonban fontosabb volt, hogy terménye, amelyet összességében legfeljebb ínséges években tudott a szűkkörű hazai piac befogadni, az örökös tartományokban - minden vámteher ellenére is - általában állandó vásárlókra talál. Szívesebben vette volna ugyan, ha gabonáját vám nélkül szállíthatja az osztrák fogyasztókhoz, a monarchiát az általa nyújtott piac miatt önmaga számára gazdaságilag mégis inkább előnyösnek, semmint károsnak tekintette belső vámvonalával együtt, és nem gondolt vele, hogy a belső piac tágulásának egyik gátolója, a magyar mezőgazdaság osztrák piacra kényszerű lésének egyik előidézője az adott vámrendszer, mert számos más tényező mellett ez állja el a haza iparosodásnak, és így a belfogyasztás számottevő emelkedésének útját. A liberálisok viszont a társadalom struktúráján és rendjén kívül éppen a kereskedelmi viszonyokban látták az ország vészes pauperizálódásának