Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

forrását, a magyar kereskedelem tengődését pedig — jórészt alapos okkal — a birodalmi vezetés által kialakított és fenntartott vámrendszerre vezették vissza. A külföld is arra tanította őket, hogy „kereskedési szerződések és vámrendszerek által" az egyik ország a másikat tönkreteheti; erre klasszikus példakánt — holott inkább bonyolult volt és nem is találó - emlegették, hogy Portugáliát Anglia szerződések révén és vámrendszerével taszította süllyedésbe. Meggyőződésünk szerint Magyarország is azért lett Ausztriával szemben gazdaságilag „elnyomott", „iszonyúan függő provincia", mert miután a birodalmi kormányzat vámrendszere által egyoldalúan az örökös tartományok javára alakította a kereskedelem feltételeit, Magyarországnak nem volt módja szerződések és védővámok segítségével oltalmazni saját kereskedését, a külföldi piacok elérhetetlenekké váltak nyerstermékei számára, Európa fejlett iparának készítményeitől pedig a hazai közönség maradt elzárva. A monarchia vezetői, illetőleg szakemberei és publicistái a magyar nemesség adómentességével igazolták a birodalom keleti felére hátrányos vámpolitikát. Azzal, hogy az örökös tartományokban - ellentétben Magyarországgal* és Erdéllyel - osztályhelyzetre való tekintet nélkül mindenki adózással járul hozzá a közterhekhez, részben pedig éppen ebből következően, a birodalom fenntartásának költségeiből a Lajtán-túli területekre aránytalanul nagyobb hányad hárul. Következésképpen méltányos, hogy a tartományok lakóinak teherbíró képességét rájuk kedvező vámpolitikával növelje, a monarchia két része közt a teherviselésben mutatkozó aránytalanságot a belső vámvonallal csökkentse, a belőle eredő jövedelemmel pedig a nemesi adómentesség miatt kieső állami jövedelmet némileg pótolja a monarchia vezetése. A magyar nemesség adómentességének sem tényéhez, sem igazságtalanságához nem férhetett kétség, ám mégis csak sántító logikával lehetett érvelni vele a birodalmi vámpolitika mellett. Mert azt, hogy Magyarországról a nemesség adómentessége ellenére tulajdonképpen mennyi jövedelem folyik be a birodalom kasszájába, és hány százalékát alkotja ez a monarchia bevételeinek, az illetékesek pontosan a maga valóságában soha nem hozták nyilvánosságra, illetőleg ha közöltek is adatokat, korántsem valamennyi jövedelemforrást, azoknak nem minden formáját vették számításba. Főleg pedig arról nem beszéltek, hogy a bevételnek Magyarországra nemcsak birodalmi viszonylatban, de a tőle származó jövedelemhez hasonlítva is sokkalta csekélyebb részét fordították, jóformán csak annyit, amennyi fedezte az államhivatalnokok fizetését. A birodalom vámpolitikája - külső és belső vámvonalával együtt lényegileg a magyarországi kereskedelem korlátozása volt. Magyar részről ismételten a kereskedelem szabadságát állították szembe vele, de legalábbis azt az igényt támasztották, hogy a kormányzat Magyarországgal szemben ne folytasson diszkriminációs kereskedelempolitikát, hanem a magyarországi és az ausztriai kereskedelmet egyforma elbánásban részesítse.