Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)
IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel
tivok alattomos hírverése. Ök szakadatlanul azzal feketítették a liberálisokat a kormányközegek előtt, hogy dinasztiahűségük hangoztatása csupán elterelő hadmozdulat, táborukat át- meg átjárja a szeparatizmus szelleme, sokuk fejében igenis az elszakadás vágya lapul, valójában ennek előkészítésén dolgoznak, és társadalmi programjukkal ehhez az akcióhoz akarják megnyerni a különböző osztályok támogatását. És a kormányzat igyekezett korlátozni az ellenzék állítólagos manőverezésének lehetőségéta cenzúra felsőbb utasításra mind gyakrabban gyomlálta ki a Hírlapból azokat a passzusokat, amelyek az osztrák-magyar közösség mellett voksoltak. Jellemző, hogy Wesselényi Szózatának névtelenül és előzetesen publikált részéből azt a mondatot is törölték, mely szerint Magyarország a maga üdvét és nemzetisége megmaradását a Habsburg-országhoz fűződő kapcsolatának köszönheti. Ez az eljárás önmagáért beszélt: közvetett módon az ellenzék álláspontjának meghamisítása kívánt lenni. A birodalmi kormány bizalmatlanságát ébren tartotta az a körülmény, hogy az ellenzék nemcsak hangsúlyozta Magyarország fontosságát a birodalmon belül, hanem olyan kívánalmakat is felvetett, amelyek valósulásuk esetén objektíve a magyar nemzet súlyát növelték volna a monarchiában annak vezetésében, illetőleg súlyponteltolódást eredményezhettek volna Magyarország és az örökös tartományok viszonyában. Országszerte és ismételten hangot kapott az az óhaj, hogy az uralkodó töltse Magyarországon az év felét vagy legalább egy részét. A liberálisok - megmutatkozott ez az osztrák-belga és az osztrák-orosz kereskedelmi egyezményekkel kapcsolatban - a külfölddel kötendő szerződések érvénybe léptetését a magyar diéta hozzájárulásától szerették volna függővé tenni. Szatmárban 1842 őszén Eötvös János azzal az indítvánnyal állt elő a kongregáción, hogy alapítson az ország diplomataképző intézetet és taníttasson benne születési és valláskülönbség nélkül oly ifjakat, akik a monarchia követségeinél rétermetten képviselhetnék - a birodalmi vezetés egyetértésével - Magyarország javát; életkérdés ez a nemzet számára: Lengyelország sem veszett volna el, ha a külföldi udvaroknál külön diplomáciával rendelkezik. A többség Szatmárban magyar követségek hiányára és arra hivatkozva, hogy az osztrákok alkalmaznak a külképviseletben magyarokat is, feleslegesnek minősített ugyan ily intézetet, a tartalmában és indokaiban egyébként naiv javaslat alapgondolata azonban továbbfejlesztett formában egyes liberális körökben visszhangra talált: Bars példájára több megye követutasíto választmánya óhajtott törvényt arra, hogy Magyarország érdekeit a külföldi követségeken magyarok képviseljék. Amikor 1842 elején híre járt, hogy az öreg és beteges József nádor lemondani készül, utódjaként pedig fia: István neve merült fel, az ellenzék eltökélte, hogy a nádorválasztás jogának érvényt szerez, és ennek kifejezéseként a választás fogalmát kezdte hangsúlyozni a nádori szék betöltésének fogalma helyett. Az évenként tartandó országgyűlés eszméjének
