Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

I. A birodalmi kormányzat új magyar politikája 1840 után

sedett; ennek alapján tekintélyük és politikai befolyásuk lehetősége — főleg Angliáé — kontinensszerte, még a német területeken is megnőtt. A német államokban, noha a Német Szövetség feje az osztrák császár volt, mindinkább Poroszország tört — mint a német vámszövetség: a Zollverein tagja, épp e vámszövetség segítségével — a vezérszerep felé. Metternich kancellár felismerte az osztrák császárság visszaszorulásának veszélyét, és azt, hogy a Habsburg-háznak a Német Szövetségben vitt avult formájú és tartalmatlan irányító szerepe nem ellensúlyozhatja a porosz befolyás tényleges növekedését. Felmérte azt is, hogy e veszélyt más államok gazdasági izmosodása idézte fel, kivédésének alapfeltétele tehát nem lehet más, mint az osztrák császárság gazdasági felzárkózása a vezetőhatalmak mellé, hiszen például megfelelő és korszerű haderő fenntartásához jelentős pénzmennyiség szükséges. Ezért fordult figyelme egyre inkább a gazdasági problémákra, de ilyen irányú érdeklődését növelte az a körülmény is, hogy mint nagybirtokos, maga is nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari árutermelésbe is bekapcsolódott. A Habsburg-birodalom gazdasági előrelendítése nem látszott könnyűnek. Államadóssága rohamosan nőtt: a negyvenes évek elejére túllépett az 500 millión, és kamatai az évi bevétel tekintélyes hányadát nyelték el. Az osztrák császárság ipari és kereskedőpolgársága, amelynek tevékenysége — a gazdasági életben betöltött funkciója miatt - a „nemzeti" vagyon gyarapítására, adója azaz állami bevételek növelésére elsősorban lett volna hivatott, az előzőekben említett nehézségekkel küszködött. Mivel a bajt a maga vámrendszerével és belső vámvonalaival jórészt az alkalmazott gazdaságpolitika okozta, orvoslását is az lehetetlenítené, Metternich számára hamarosan kézenfekvővé vált, hogy módosítani kell e politikán, mégpedig liberális irányban. E kívánalomban - objektíve vagy szubjektíve - számos érdek találkozott össze: a birodalom politikai érdeke, amely a hatalmi súly fenntartásához gazdasági megalapozottságot követelt; a császárság ipari és kereskedőpolgárságának osztályérdeke, amelynek egyrészt a meglevőnél tágabb értékesítési lehetőségre, nagyobb és egységesebb gazdasági területre, több és olcsóbb nyersanyagra, másrészt olyan ösztönzésre volt szüksége, amely egyidejűleg kényszeríti ipari bázisának szélesítésére és versenyképesebb áruk termelésére; a mezőgazdasági és ipari árutermelést folytató kancellár személyes igénye a nagyobb haszonra; végül a magyarországi nagybirtokos arisztokrácia törekvése kiterjedtebb piacra, és az odajuttatás költségeinek csökkentése révén e piacról nyerhető nagyobb tiszta jövedelemre. Modern gazdaságpolitika érvényesülésén Metternich végső fokon saját dédelgetett álmát értette: a birodalom belépését a Zollvereinbe. E tervnek a monarchia osztrák felében is sok és heves ellenzője volt a politikusok és főként a többi német állam iparának konkurrenciájától félő ipari polgárság körében. A vámszövetségen belül elsősorban Poroszország áskálódott