A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Pálffy Géza: Örök vesztesek vagy örök nyertesek? Felkelések a kora újkori Magyarországon és Erdélyben

század vonatkozásában nem kifejezetten magas szám, hiszen évszázadonként mintegy három-négy eseményt jelent. Az utóbbiak közül csak három (1514, 1569- 1570, 1595-1596) jut a 16. századra (25%), hét (1604-1606, 1607-1608, 1619- 1621, 1631-1632, 1644-1645, 1670, 1672-1685) a 17. századra (58%) és kettő (1703-1711, 1784-1785) a 18. századra (17%). Ez - a mozgalmak általános megoszlásához hasonlóan - egyértelműen jelzi: a kora újkori Kárpát-medencében a 17. század a felkelések évszázada volt. Rögtön hozzáteendő ugyanakkor: a nagyobb fegyveres mozgalmak az 1526 után három részre szakadt történeti Magyarországon kivétel nélkül a megfogyatkozott területű Magyar Királyságban zajlottak, az Erdélyi Fejedelemséget ezek közül csupán a Bocskai-felkelés (1604-1606) és az ún. második hajdúfelkelés (1607-1608) érintette.7 Az oszmánok megszállta hódoltsági területeken ugyanakkor felkelésekről jelenleg nem tudunk.

Egy esemény hosszúsága természetesen nem feltétlenül állt összefüggésben jelentőségével. Ezt jól jelzi például a Dózsa György vezette parasztháború (1514), amely hónapokkal rövidebb volt, mint a Karácsony György (1569-1570) vagy a Császár Péter vezette (1631-1632) kelet-magyarországi parasztfelkelés, hatásaikat mégis összemérni sem lehet.8 Ugyanez mondható el Bocskai István mozgalma (1604-1606) és a Thököly-felkelés (1672-1685) vonatkozásában is.9 Hiába tartott az utóbbi jóval tovább, az előbbi politikai következményei sokkal döntőbbnek bizonyultak, miközben az utóbbinak a társadalmi hatásai voltak számottevőbbek. Egy-egy mozgalom jelentőségét tehát időtartamánál jóval inkább meghatározta területi kiterjedése, valamint a benne részt vevő társadalmi csoportok összetétele és száma - miként az utóbbira még visszatérek. Amennyiben egy felkelés csupán néhány megyére vagy Erdélyben például „csak” a Székelyföldre terjedt ki, országos szinten kevéssé válthatott ki meghatározó hatást. Ezzel kapcsolatban kiemelten szükséges felhívni a figyelmet, hogy jelentősebb városi felkelések - az 1525-1526. évi besztercebányai bányász felkelést kivéve10 - a kora újkori Magyarországon és Erdélyben nem voltak. Az erdélyi szász (pl. 1556, 1645: Nagyszeben, 1658-1659: Segesvár, 1688: Brassó stb.) vagy a felső- és alsó-magyarországi szabad királyi városok néhány plebejusvagy kézműves-megmozdulásának kezelése még helyi szinten sem jelentett problémát. Ezek valójában egyedi jelenségek voltak.

7 A Bocskai-felkelésre újabban (a régebbi szakirodalommal): Pálffy Géza: Győztes szabadság- harc vagy egy sokféle sikert hozó felkelés? A magyar királysági rendek és Bocskai István mozgalma (1604-1608). (Századok Füzetek 3.) Bp. 2009., ill. a második h^jdúfelkelésre 1. Bagi Zoltán, Nyakas Miklós és Papp Klára újabb tanulmányait: Báthory Gábor és kora. Szerk. Papp Klára - Jeney-Tóth Annamária - Ulrich Attila. Debrecen 2009. 325-363.

8 Vö. Aus der Geschichte der ostmitteleuropäischen Bauernbewegungen im 16.-17. Jahrhundert. Hrsg. Gusztáv Heckenast. Bp. 1977.; Makkal László: A felsőtiszavidéki parasztfelkelés 1631-1632. Bp. 1954.

9 A Thököly-felkelésre újabban (további bőséges irodalommal): A Thököly-felkelés és kora. Szerk. Benczédi László. Bp. 1983.; Varga J. János: Válaszúton. Thököly Imre és Magyarország 1682-1684-ben. (História könyvtár: Monográfiák 23.) Bp. 2007.; Gróf Imrich Thököly a jeho pov- stanie / Thököly Imre gróf és felkelése. Ed. Peter Kónya. Presov 2009., ill. 1. még a Hadtörténelmi Közlemények 118. (2005) 3. számának tanulmányait.

10 Heckenast Gusztáv: A besztercebányai bányászfelkelés (1525-1526). Századok 86. (1952) 364-396.; Raikoé, P: Povstanie baníkov i. m.; Dokumenty k baníckem povstaniu na Slovensku (1525— 1526). Na vydanie pripravil Peter Ratkoá. (Edícia - Slovensky historicky archív 1.) Bratislava 1957.

FELKELÉSEK A KORA ÚJKORI MAGYARORSZÁGON ÉS ERDÉLYBEN 285