A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Izsák Lajos: A Tildy-kormány politikája
734 IZSÁK LAJOS Ezt azzal indokolta, hogy „demokráciánk még fiatal és fel kell készülni különböző eshetőségekre. A politikai bizottságnak a szerepe azért is fontos, mert a bizottság tagjai elmondhatják szabadon véleményüket. Megtörtént a múltban, hogy a kormány az új kormány kinevezéséről úgyszólván csak a lapokból értesült és ezeket a jelenségeket ki kell kapcsolni.” Tildy - a minisztertanács üléseit tekintve először és utoljára - nyílt vitában utasította el Rákosi álláspontját mondván, hogy ez a köztárasági elnök jogkörét „illuzórikussá tenné”. A vitát Szakasits Árpád kompromisszumos javaslata döntötte el, amely Rákosi javaslatát némileg enyhítve úgy szólt, hogy a „miniszterelnököt az elnök a politikai bizottság meghallgatása után nevezi ki.” Ez került a törvénybe is. A törvényjavaslatot másnap, január 24-én Tildy Zoltán miniszterelnök nyújtotta be a Nemzetgyűlésnek. A köztársasági törvényjavaslat kidolgozásával párhuzamosan a pártok figyelme egyre inkább a lehetséges elnökjelöltek, pontosabban elnökjelölt személyére összpontosult. A koalíciós pártok közül a Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazdapárt vezetőit foglalkoztatta legtöbbet ez a kérdés. Az SZDP-ben többen támogatták Károlyi Mihály jelölését, a javaslathoz csatlakozott az MRP is. „Tartozunk Károlyinak azzal - hangsúlyozta Peyer Károly a pártközi értekezleten - és főleg októbernek, hogy őt jelöljük, és mellette foglaljunk állást.”37 Károlyi jelölésének azonban nem volt realitása, mivel a kisgazdapárt a baloldali szociáldemokratákhoz és a kommunistákhoz politikailag közel álló politikust nem fogadott el. Károlyi maga is bizonytalan volt, hogy vállalja-e az elnökjelöltséget. Talán kételyei is támadtak megválasztása felől. Visszaemlékezésében a következőket írta: „Februárban Tildy Zoltán protestáns lelkészt, a kisgazdapárt vezetőjét a köztársaság elnökévé választották. Megkönnyebbült sóhajjal fogadtam ezt a hírt.”38 A kisgazdapárt mindenképpen saját jelöltjét kívánta köztársasági elnökké választani. A párton belül gyakorlatilag két politikusnak volt komoly esélye a köztársasági elnökségre: Tildy Zoltánnak és Nagy Ferencnek. Az utóbbi esélyeit látszott növelni, hogy a pártban és a képviselőcsoportban ő rendelkezett többséggel. Ugyanakkor a baloldali pártok határozottan Tildy Zoltán jelölése mellett nyilatkoztak. Ilyen körülmények között Nagy Ferenc is tudomásul vette Tildy jelölését, sőt a képviselőcsoport ülésén ő javasolta. „Úgy éreztem..., hogy a történelmi igazság szerint Tildy Zoltán szolgált rá legjobban az államfői tisztségre - írta nem sokkal az „események” után írt visszaemlékezésében. Idősebb ember is volt nálam, ő volt a párt politikai vezére, majd ő viselte legutóbb a miniszterelnöki tisztséget; azt tartottam igazságos dolognak, ha Tildyt választjuk meg a köztársaság elnökévé.”39 A nemzetgyűlés 1946. január 31-én fogadta el a köztársaság megteremtéséről szóló törvényjavaslatot (1946: I. te.), majd másnap, február 1-jén Tildy Zoltánt közfelkiáltással megválasztotta a Magyar Köztársaság elnökének. 1946. február 4-én a szintén kisgazdapárti Nagy Ferenc vette át a miniszterelnöki tisztséget, a kormány személyi összetétele is egy rövid ideig változatlan maradt. 37 Pártközi értekezletek. I. m. 182. 38 Károlyi Mihály. Hit, illúziók nélkül. Magvető Kiadó, Bp., 1977. 374-375. 39 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. I—II. k. Európa - História. Bp., 1990. 231-233.
