A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Varga Zsuzsa: Nyugati nyitás a magyar agrárpolitikában az 1960-as években
NYUGATI NYITÁS A MAGYAR AGRÁRPOLITIKÁBAN AZ 1960-AS ÉVEKBEN 865 josék háttérintézményévé vált. Mind Erdei, mind Fehér Lajos egyetértett abban, hogy a kiútkereséshez nyitni kell a nyugati agrárvilág felé. Tekintettel Magyar- ország akkori nemzetközi elszigeteltségére, az egyetlen reális csatornának a tudományos tapasztalatcsere tűnt. Az Intézet törekedett arra, hogy figyelemmel kísérje a tőkés országok (USA, Franciaország, Dánia, Hollandia, NSZK stb.) fejlődését. Mindezt elősegítette az is, hogy Erdei 1957 decemberétől az MTA főtitkára lett, s így nagyobb szabadsággal és bőségesebb forrásokkal rendelkezett a nemzetközi tájékozódás előmozdításához.7 Az Intézet munkatársai rendszeresen tanulmányozták a kapitalista országok agrárfejlődésével foglalkozó szakirodalmat és szaksajtót. A friss információkról a szakmai közvéleményt is igyekeztek informálni. Az Intézetnek volt önálló folyóirata, a Gazdálkodás, amelyben rendszeresen jelentek meg cikkek a főbb nyugat-európai és tengerentúli agrártermelő országokról. A szélesebb közvélemény tájékoztatására való törekvést jól érzékelteti, hogy 1959-ben megjelentették magyarul „Az Amerikai Egyesült Államok mező- gazdasága” című könyvet. Nem véletlen, hogy ehhez a kényes témájú könyvhöz az előszó megírását Erdei Ferenc vállalta. „George S. Wheeler könyve nagyon érezhető hiányt tölt be a magyar könyvkiadásban, sőt szélesebbre tekintve, a magyar közvéleményben.” Erdei a magyar kiadás fő célját abban jelölte meg, hogy: „... segít eloszlatni azt a tájékozatlanságot, illetőleg túlságosan egyoldalú és leegyszerűsített megítélést, ami a korábbi években e vonatkozásba uralkodott.”8 Az Intézet közvetítésével beáramló friss ismeretekről Erdei rendszeresen tájékoztatta az MSZMP KB mellett működő Mezőgazdasági Osztályt, gyakran személy szerint Fehér Lajost. Ilyen módon kialakult az a csatorna, amelyen keresztül a tudományos kutatás eredményei eljutottak a döntés-előkészítés szintjére.9 A pártvezetés számára elsősorban azok az információk tűntek érdekesnek, amelyek a termelés gyors növelésének lehetőségéről számoltak be. A nyugati tapasztalatok azt mutatták, hogy a baromfihús és tojástermelés kivételes gyorsasággal fejlődött a második világháború után. Ennek hátterében az állt, hogy az ágazat elsőnek alkalmazta az ún. ipari megoldásokat. Az iparszerű baromfihús- és tojástermelési rendszer magában foglalta a baromfi-termelés valamennyi biológiai, technikai és szervezési elemét, kezdve a kutatástól egészen az árutermelésig.10 így vált az ágazat alkalmassá arra, hogy egyik évről a másikra nagy tömegű húst produkáljon. A kollektivizálás 1959-es újraindítása után újra kiélezetté vált az élelmiszerellátás helyzete. Az egyéni gazdaságok átszervezése termelőszövetkezetekké olyan nagy káoszt idézett elő, hogy az újonnan létrehozott gazdaságokra 7 Kulcsár Kálmán: Erdei Ferenc. Bp. 1988. 336-337. 8 George S. Wheeler: Az Amerikai Egyesült Államok mezőgazdasága. Bp. 1959. 5. 9 Varga Zsuzsanna: Erdei Ferenc és az agrárlobbi. In: Magyar agrárpolitikusok a XIX. és a XX. században. Szerk. Sipos Levente. Bp. 2010. 223-247. 10 Ez az ún. „zárt termelési rendszer” tehát a biológiai és műszaki tudományok, valamint a rendszerszemlélet eredményeinek a gyakorlatban létrehozott szintézise, amelynek célja a növénytermelés és állattenyésztés fajlagos hozamainak gyors, jelentős és gazdaságos növelése. Ehhez szükséges volt a termelés minden tényezőjének magas fokú precíz összehangolása és folyamatos megújítása.
