A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén
84 BÚZA JANOS Nagykőrös elöljáróságának - elemeiben már publikált - szinte csaknem teljes késbeszerzési skálája 1636-tól követhető nyomon; ekkor Szabó Gergellyel Bécsből hozattak ajándékba való aranyos későket az uraknak ...” 5 forint 60 dénárért. A szolnoki „Muztár” basának Tallas Páltól34 vettek egy aranyos kést. Szabó Jánossal35 Győrből hozattak „... ajándékban való későket 4-et tehely- lyel...” 3 forint 20 dénárért, Dús Mihály szintén Győrből hozott rendelésre - jelző nélküli - „későket” 3 forint 80 dénárért, Budán pedig „...a sidótul... 2 tehely kést...” vettek 2 forint 10 dénárért. ANémetnétől vett „2 tehell kés” ára 2 forint 70 dénár, a Kis Gergelytől vett kettő késé pedig 2 forint 20 dénár volt, ugyanekkor egy aranyos kés 1 forint 60 dénárba került. Lényegesen olcsóbbak voltak az ún. „hüvely kések”, amelyekből Kádasné 5-öt adott 1 forintért, másik 5 „hüvely késért” pedig 75 dénárt számítottak.36 A fent említett - 1636-ban vett - késeket kivétel nélkül a törökök kapták meg. „Magyar rendre” a rangosabb tisztségviselőknek szőnyeget, többnyire azonban finom bőrből készült csizmákat, papucsokat és kapcákat37 küldtek, csupán egy aranyos kést vittek38 a gömöri „Baloghvárba.”39 A rendelkezésre álló adatok szerint Szarka János gyakran és növekvő mennyiségben vásárolt késeket; úgy vett részt e fontos háztartási, illetve munkaeszközök forgalmazásában, hogy a göbölyökért kapott készpénz egy részét nyomban megforgatta. Ha a mezővárosi vásárlásokat motiváló igényszint torzító hatásától nem kellene tartani, akkor arra az álláspontra helyezkedhetnénk, hogy többnyire jó, illetve az átlagosnál jobb minőségű termékek behozatalára törekedett. Bécsből aranyos - a szokásosnál nyilván díszesebb - késekkel indult vissza, többször adott el gyöngyházas késeket mezővárosának; ez utóbbiak ára 40-től 70 dénárig terjedt, nagyobbik hányaduk a drágább - ékesebb vagy méretesebb40 - változatokból került ki. 34 Tallas Pál a kiemelkedően gazdag cívisek egyike volt, számításaim szerint 1630-1640 között tíz év átlagában 233 marhaszám, továbbá 5 esztendő átlagában még 28 göbölyszám után adózott. 35 Szabó János csak 1641-től lett önállóan adózó gazda, amikor 302 marhaszámáról felírták, hogy „Ebből juh M. 10.” Elődje, Szabó István, 1630-1640 között kilenc év átlagában kerekítve 235 marhaszám után fizetett adót; göbölyeiről, juhállományáról, lovainak számáról hallgatnak az adókönyvek; ismert viszont, hogy a lólopás vétkébe esett „ménös pásztorát” felakasztották 1632-ben. Szilády A.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. I. 29. 36 Az 1636. év késvásárlás adataira 1. Szilády Á.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. I. 46-47. 37 Nagykőrös számadáskönyveiből a példák száma csaknem korlátlanul szaporítható lenne, de a nálánál kisebb települések (Abony és Cegléd) későbbi adatai is hasonló képet mutatnak, vö.: Szakály Ferenc. Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században. Bp. 1968. 74. 38 Nagykőrös 1636. évi adatára 1. Szilády Á.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. I. 48. 39 E ponton figyelembe kell venni, hogy a felföldi „áros emberek” - pl. a rimaszombati kalmárcéh tagjai - egyéb kézműipari termékek mellett - tekintélyes mennyiségű kést is hoztak az Alföldre. Szakirodalmi és levéltári hivatkozásokkal 1. erre: Búza János-. Tilos a vas töröknek! Gömör megyei vas a Duna-Tisza közén. In: Tanulmánykötet Heckenast Gusztáv emlékére. Szerk. Bessenyei József. Miskolc 2001. 49-50. 40 Kurt Keller. Das messer- und schwerteherstellende Gewerbe in Nürnberg von den Anfängen bis zum Ende der reichsstädtischen Zeit. In: Nürnberger Werkstücke zur Stadt- und Landesgeschichte. Hrsg, von Rudolf Endres, Gerhard Hirschmann, Gerhard Pfeiffer. Nürnberg 1981. (Schriftenreihe des Stadtarchivs Nürnberg Band 31.) 106.
