A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén
EGY NAGYKŐRÖSI NEMES GYŐRI KAPCSOLATAI A 17. SZÁZAD KÖZEPÉN 85 A legmagasabb árszintűeknek az ún. „tehöly”, „tehely”, illetve „teheti’kések tűnnek, amelyeknek egy részét Győrből, illetve Budáról szállították a mezővárosba. Bár a „tehely” szó jelzői értelmet sejtet, valószínűbb, hogy nem a kések minőségére, illetve méretére, hanem szállításának, vélhetően tárolásának41 módjára, nem kizárt, hogy szállítási egységére42 utalt. A Nádasdy-levéltár forrásaiban az „Öreg kees tehel [értsd: öreg kés bizonyos számú tehelylyel”, illetve „Apró kees tehel” egyaránt43 előfordult már 1560-ban. Összecseng ezzel az 1637- ből fennmaradt nagykőrösi feljegyzés: „Wettünk Pali Mihaltul ayandekba walo későkét égi tehelliell fid. 10.”44 A ’gombos’ a kés nyelének formájára, a ’vörös nyelű’ jelzős szerkezet pedig az aranyoshoz és a gyöngyházashoz hasonlóan a díszítésére, illetve az anyaga45 és a színe miatti drágább voltára utal. Az igényesebb vásárlóknak szánt termékek mellett Szarka János viszonteladóként szép számmal értékesíthetett közkéseket is. A kések nagyobb részét - a külföldi késes mesterek, illetve kereskedők kínálata46 nyomán - párban47 számították, de fajtánként csak egyet, illetve páratlan számú kést is lehetett vásárolni. A teljesen azonos méretű, vörös-, illetve sárgarézzel, gyöngyházzal ékesített nyelű páros késeket már a 16. században különös műgonddal48 készítették. Mint a 2. sz. táblázatból kitűnik, Szarka János a mezővárosi elöljáróság megbízásából számos alkalommal vásárolt késeket, Győrből is többször hozathattak vele annál, mint ahányszor dokumentálható. A kölcsönös bizalom jeleként értékelhető az, hogy csupán egyszer vett fel előleget49 a kések vásárlására. Árukészletének mértékéről nincsen tudomásunk, az azonban bízvást feltételezhető, hogy annál több kést hozott be, mint amennyire megbízást kapott. Számottevő helyi ipar hiányában50 vevőre találtak a nélkülözhetetlen használati eszközök, illetve kéziszerszámok. Szarka János hagyatékában szép számmal 41 Az archaikus ’téhely’ eredetét a német „decket" = 'fedél, burkolat, tartó’ jelentéssel hozza összefüggésbe a nyelvtörténet, vö.: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Főszerk. Benkő Lo- ránd. Bp. 1976. III. 875. 42 Nem új a fenti lehetőség, de még meggyőzőbb bizonyítást kíván, vö.: „ 'tekely' = valószínűleg darabmérték, kés vámolásánál tehely alakban is használják. ” Pap Ferenc: Kolozsvári harmincad- jegyzékek (1599-1637). Bukarest-Kolozsvár 2000. 540. 43 Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar oklevélszótár. Bp. 1902-1906. 969. 44 Szk. 1637. 119. 45 A felső-ausztriai Steinbach an der Steyer „vörös nyelű” késeinek egy része afrikai eredetű szantálfa felhasználásával nyerte el végső formáját: ezek a legdrágább termékek közé tartoztak, a vörös tiszafa nyéllel készültek olcsóbbak voltak. Heinrich Kieweg jun. und sen.: Das ehrsame Handwerk der Messerer, Scharsacher, Klingenschmiede und Schleifer in Steinbach an der Steyer. Von den Anfängen bis um 1800. Oberösterreichische Heimatsblätter 52. (1998) Heft 1/2. 92. 46 Uo. 93., illetve „Mindestpreise (Preise je Paar) bei verschiedenen Messer im Jahre 1697” Keller, K.: Das messen I. m. 148. 47 „Szarka János Uramtul vöttünk 24 par gyöngyhazas kést, párját százharmiczöt pénzen. ” Szk. 1650. 2. 48 Kieweg jun. und sen.: Das ehrsame Handwerk i. m. 93. 49 „Szarka János Uramnak adtam késre 8 tallérokat. ” Szk. 1653. 158. 50 A késcsináló szakma nem volt ismeretlen Nagykőrösön, művelője aratást is vállalt. Máj lát J.: Egy alföldi cívis-város i. m. 175., 182. Késcsináló Horváth Péter halála miatt tekintélyes bírságot fizetett a mezőváros. Szk. 1650. 179.
