A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Levente: Részleges közkegyelem 1959-ben és 1960-ban
832 SIPOS LEVENTE át tanakodott amnesztiaügyben. Az 1960. március 30-i KB-ülésen Kádár meg is jegyezte: „a PB öt hónapig tárgyalta ezt a kérdés. Vita volt a PB-n belül is.”32 Ezen a zárt KB-ülésen ismertette Biszku a határozati javaslatot a felszabadulás 15. évfordulójára meghirdetendő újabb részleges közkegyelemről. Tartalma összhangban állt az április 1-jén kihirdetett 1960. évi 10. tvr.-rel a részleges közkegyelem gyakorlásáról és a közbiztonsági őrizet megszüntetéséről. Annyit tett hozzá, hogy az igazságügy-miniszter terjessze fel az Elnöki Tanácshoz egyéni kegyelemre a statáriális eljárás során fegyver- és lőszerrejtegetésért több mint 6 évre elítélt munkás- vagy parasztszármazású rabokat, illetve javasolja az Elnöki Tanácsnak, hogy Déry Tibor (9 év), Donáth Ferenc (12 év), Farkas Mihály (16 év), Farkas Vladimír33 (12 év), Jánosi Ferenc (8 év), Váradi Gyula volt vezérőrnagy (7 év) büntetését kegyelemből függessze fel.34 Szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy nem a nyomásnak engedtek, s hogy „ez a lépésünk a mi és barátaink nemzetközi pozícióit javítja.” Ezzel elismerte a szovjet érdekeltséget az ügyben. Az amnesztiát a hatalom erősödésével, a rendszer belső állapotával és azzal indokolta, hogy „15 éves népi demokratikus rendszerünk, ami bizonyítja életerejét.” Féltucatnyi KB-tag felháborodottan tiltakozott az ellen, hogy Farkasék kegyelmet kapjanak, mindhiába. Kádár elismerve, hogy az emberek vegyes fogadtatására számít, maga sem tudta ezt érdemben megmagyarázni. Csak ennyire telt érveléséből: „az, hogy az írók kegyelmi ügyét összekapcsoljuk a Farkas-üggyel, az még a látszatát is elkerüli annak, hogy az ellenség nyomására cselekedtünk.” Egy kérdésben sikerrel léptek fel a KB-tagok. Új hangütést jelentett a testületi ülésen, hogy Darabos Iván szóvá tette a rossz ítéleteket: „csekély elkövetett hibákért nagy büntetést kaptak”. Mire Prieszol József felvetette, nem lehetne-e néhány esetben, amikor munkásokról, parasztokról van szó, felülvizsgálni az ítéletet, s a kegyelmet rájuk is kiterjeszteni? Kádár válaszában leszögezte, hogy „mi a bíróságaink ítéleteit nem áshatjuk alá, még ha abban van is bizonyos egyenetlenség”, de felkarolta a felvetést: minden megyében a megyei párttitkárok tegyenek szűk létszámra vonatkozó javaslatot egyéni kegyelemre a helytelen ítélkezés kiigazítására, s ezt a Honvédelmi Minisztérium is tegye 32 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei. Szerk.: Soós László. Magyar Országos Levéltár, Bp., 1999. 548. 33 Farkas Vladimír már 1959. február 24-én, a Budapesti Országos Börtönben arról panaszkodott a kérésére őt meghallgató Mátok Béla őrnagynak, hogy Szénási Géza 1957. január 25-én, majd a katonai ügyészség képviselői is azt ígérték, hogy csak jelképesen ítélik el, és a konszolidáció előrehaladásától függően egy-másfél év múlva szabadlábra helyezik. Sürgette ezt, mert szerinte a konszolidáció befejeződött. Kérte, hogy korábbi kivételes kedvezményeit addig is újra kapja meg (napilapok, hetilapok olvasása, hetente telefonbeszélgetés beteg anyjával), s panaszkodott az élelmezésre is. Megjegyezte, hogy a börtönben „pártszerűen viselkedik”, és hogy „időnként e börtönben provokálják”. (MÓL XIX-B-l-aa 3. d. 1959. Iktatott iratok. 1959. február 25.) 34 Tekintve, hogy az 1960-as részleges közkegyelmi tvr. paragrafusai között nem volt olyan tartalmú, mint az 1959-es 4. §, az igazságügy-miniszter 1960. március 31-én az 1959. évi 12. tvr. 4. §-a alapján teijesztett fel 57 kegyelmi kérelmet. (MÓL XVTII-2-c 1960. 111/a d. 7-3/9/1960. és 7-3/10/1960. ikt. sz.) Egy másik március 31-ei felterjesztése alapján az Elnöki Tanács kegyelemből három évi próbaidőre felfüggesztette a felsorolt hat rab büntetésének hátralevő részét. (MÓL XVIII-2-c 1960. 111/a d. 7-3/11/ 1960. ikt. sz.)
