A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Izsák Lajos: A Tildy-kormány politikája
A TILDY-KORMANY POLITIKAJA 727 se. 2. az élelmezés biztosítása. 3. a széntermelés oly mértékű fokozása, amely lehetővé teszi az ipari és közlekedési kapacitásunk kihasználását. Ennek érdekében többek között javasolta az állami kiadások mérséklését, az állami bevételek növelését, drákói szigorral végrehajtandó és szigorú megtorlással is támogatott terménybegyűjtést, a beszolgáltatási kötelezettség kiterjesztését a mező- gazdasági termékek és termények igen széles körére, a széntermelés fokozását, a teljesítményen alapuló bérrendszer (akkordrendszer) bevezetését, s végül leszögezte, hogy minél előbb halálos ítéleteket hozzanak a nagy valutázók, feketézők, árdrágítók és csempészek ellen, s azokat hajtsák is végre. A javaslatok többségével a koalíciós partnerek is egyetértettek, így kerülhettek minisztertanács elé, s születhettek meg azok a rendeletek és törvényjavaslatok, amelyek végrehajtásával - a lakosság hatalmas erőfeszítései és nagy áldozatvállalása révén - sikerült a gazdasági összeomlást elkerülni. A győztes nagyhatalmak 1945. július 17. és augusztus 2. között ülésező potsdami konferenciája döntött arról, hogy „a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére vonatkozóan intézkedéseket kell foganatosítani”, a lebonyolítás ügyét azonban Lengyelország és Csehszlovákia esetében az ottani kormányokra, Magyarországon pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra bízta.20 A Tildy-kormány és az őt követő kormányok feladatait és kötelezettségeit a német nemzetiségű lakosság kitelepítésnek ügyében így nagymértékben befolyásolták a SZEB elvárásai és kívánalmai. Nem véletlen, hogy 1945 nyarától jó ideig ez volt a SZEB egyik leggyakrabban tárgyalt témája. A potsdami értekezlet megnyitásakor, 1945. július 17-én tárgyaltak a „magyar kormány kérésére 200 000 sváb Magyarország területéről történő kitelepítéséről.”21 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a kollektív felelősség elvét elutasította - ezt tették a következő kormányok és a politikai pártok is -, az egyéni felelősség alapján határozta meg az internálandó, illetve az összeköltöztetendő, esetleg majdan kitelepítendő német nemzetiségű lakosság körét, s így kerekedett ki a kétszázezres szám. 1945 nyarától a különböző dokumentumokban, állásfoglalásokban, politikai nyilatkozatokban a kitelepíthetők-kitelepítendők számaként kétszázezertől félmillióig számtalan adat szerepel. A SZEB egy 1945. október 13-án kelt átiratára válaszolva a miniszterelnök november 24-én adott tájékoztatást a német nemzetiségű lakosság létszámáról. Ebben a kitelepíthetők létszámát 303 419 főben jelölte meg.22 Vorosilov marsall 1945. november 30-án közölte Tildy miniszterelnökkel, hogy a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács - amely meghatározta az egyes országokból kitelepítendő német nemzetiségű lakosok létszámát - ezt Magyarország esetében 500 000 főben állapította meg. December elején elkészültek a kitelepítés végrehajtására vonatkozó tervek, illetve az 20 Nemzetközi szerződések 1918-1945. Szerk. Halmosy Dénes. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó-Gondolat Könyvkiadó, 1983. 662. 21 A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1947. Szerkesztette: Feitl István. Napvilág Kiadó, Bp., 2003. 53. 22 Tildy-kormány jegyzőkönyvei I. m. 356.
