A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban
704 GARADNAI ZOLTÁN klasszikus diplomácia szabályait követve a „mérleg nyelve” szerepét töltheti be. 4. A kelet-nyugati kapcsolatok kibontakozásának eszköze a détente-entente- cooperation politika lesz, amelynek keretében a kis és konkrét lépések taktikája jegyében Európán belül természetes geopolitikai egyensúly állhat be, amely az európai országok számára a természetes status quo kialakulását eredményezné, és adná az európai biztonság új kereteit.5 A színfalak mögött a francia diplomácia óvatosan tevékenykedett, politikájuk központi elemét már (egyre inkább felismerve annak a jelentőségét a keleti szocialista országok számára) a németkérdés problematikája és ahhoz kapcsolódva az európai biztonság és az enyhülés jelentette. De Gaulle Szovjetunióba tett útja, és Couve de Murville látogatásainak fő célja a bilaterális kapcsolat- építés mellett a problémák megvitatása, a kelet-európai pártvezetők személyes megismerése is volt, a konkrét együttműködés politikai kereteinek megteremtését, és természetesen a későbbi De Gaulle-látogatások előkészítését, a kelet-európai államok feltérképezését is egyaránt szolgálta, amire a keleti országok részéről nyitottság volt a válasz. De Gaulle Szovjetunióba tett útja mellett (a szereposztásnak megfelelően) a „második” vonal államaiba a francia külügyminiszter látogatott el,6 7 és az 1964-1965-ös találkozásai során Couve de Murville számára a román miniszterelnökkel és a magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalásai maradtak a legemlékezetesebbek. A francia diplomácia óvatosságát mutatja az is, hogy a francia külügyminiszter tárgyalásokat folytatott Bonnban (1966. április 18-19.), ahol a jövőbeli kelet-európai útjairól is röviden tájékoztatta Schröeder német külügyminisztert: „Ezeknek a látogatásoknak nincsen semmilyen különleges célja...” [...] „...nincsenek előzetes megbeszélések, tárgyalások és viták.”1 Vagyis a francia diplomácia igyekezett megnyugtatni a francia keleti nyitási politika egyre nyilvánvalóbb kibontakozása miatt aggódó német diplomáciát.8 Charles de Gaulle elnök útja a Szovjetunióba (1966. június 20.-július l.)9 De Gaulle és Brezsnyev több tárgyalást is folytatott egymással (1966. június 21., 22., 29.), amelyek során az európai biztonság ügyét is áttekintették, de a 5 A szovjet külpolitikáról orosz forrásokra alapozva 1. uo. Natalia Vassilieva: L’URSS et le développement des relations de la France avec les pays de l’Est (Pologne et Roumanie). 205-211., ill. Marie-Pierre Rey. De Gaulle, l’URSS et la sécurité européenne, 1958—1969. 213-227. 6 Vaisse, M.: La grandeur, politique étrangére du général de Gaulle i. m. 435-436. 7 Archives du Ministern des Affaires Etrangéres (AMAE) Secretariat Général-Entretiens et Messages (SG-EM) Vol. 27. (1966. április 18-19.). Couve de Murville-Schröeder. 8 Vaisse, M.: La grandeur, politique étrangére du général de Gaulle i. m. 425. 9 Maurice Couve de Murville az 1992. február 18-án adott interjújában De Gaulle moszkvai útját azzal magyarázta, hogy francia részről nem akarták a szovjetek féltékenységét felerősíteni. L. Thomas Schreiber: Les actions de la France ä l’Est ou les absences de Marianne. L’Harmattan. Paris. 101. A látogatásról készült korabeli híradófelvételek megtekinthetők: http://www.ina.fr/fresques/de-gaulle/fiche- media/Gaulle00258/voyage-en-urss.html (Letöltés ideje: 2011. december 12.) ill. AMAE, Europe 1966-1970, URSS. Carton 2665. Note de la sous-direction d’Europe orientale. 1965. április 20.
