A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Garadnai Zoltán: Franciaország keleti nyitási politikája 1966-ban
németkérdés eltérő megítélése miatt lényegében a süketek párbeszéde zajlott.10 Egyetértettek ugyanakkor abban, hogy egy ilyen folyamatba minden európai országot be kell vonni, és hasonlóan ítélték meg a nemzetközi problémákat is, vagyis a vietnami és a délkelet-ázsiai helyzetet, a leszerelést és az ENSZ reformjának kérdését. De Gaulle és Brezsnyev első tárgyalásán (1966. június 21.) a francia elnök párhuzamot vont az 1944-es és az 1966-os moszkvai útja között. A fő változást abban látta, hogy míg Franciaország a II. világháború végeztével (az ország gyengesége miatt) nem vehetett részt az európaiak számára lényegbevágó németkérdés rendezésében, addig a helyzet a hatvanas évekre megváltozott. A háború után nyitottan maradt kérdéseket meg lehet oldani, amelyben a francia politika aktív szerepet kívánt vállalni.11 Brezsnyev azonban egyértelművé tette a szovjet diplomácia hajthatatlan- ságát, és lényegében az „előbb a biztonság és utána az enyhülés” elvét fogalmazta meg akkor, amikor a németekhez fűződő szovjet hozzáállásról, a bizalom hiányáról és a német militarizmus újjáéledésének a veszélyéről, a revansizmusról és az NDK pacifista politikájáról beszélt;12 és nem értette, hogy a franciák hogyan képzelik el a németkérdés megoldását.13 De Gaulle szintén történelmi tapasztalatokkal érvelt, de a németkérdést elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok rivalizálásának részeként értékelte, ebben az összefüggésben a németkérdés bel- és külpolitikai aspektusára hívta fel tárgyalópartnere figyelmét. A németek egyesülését hosszú távon és békés eszközökkel, az 1945 utáni határok keretein belül (atomfegyver birtoklása nélkül) tartotta elképzelhetőnek. Az európai biztonság kereteinek megteremtése érdekében a németkérdés megoldásának Európán belüli módját javasolta a szovjet első titkárnak, és a német revansizmus esetleges újjászületésének fő okozóját a szovjet-amerikai rivalizálásban látta, és a szovjet diplomácia számára nagyobb nyitottságot javasolt a németek irányába. Brezsnyev a németek elfogadhatatlan politikájáról és az amerikaiak európai szerepéről beszélt, amelyet a németek kihasználnak, és a De Gaulle által a németek irányába felvetett szovjet jóindulatot fordítottan is érvényesnek tartotta.14 De Gaulle az európai biztonsági konferencia ötletét nem tartotta rossznak, de úgy gondolta, hogy az egy enyhülési folyamat végét, és nem a kezdetét jelenthetné, ezért nem fogadta el a szovjet javaslatot. Az európai problémák megoldására a „détente” és az „entente” kölcsönös elfogadását javasolta, amelynek alapján kibontakozó „cooperation” megteremthetné az európai biztonság kereteit. Az NDK elismerésére vonatkozó szovjet javaslatot azzal utasította el, hogy az NDK-t nem államnak, hanem csak egy mesterséges képződménynek tartotta. A mindkét fél által legfontosabb európai problémának számító németkérdés teljesen eltérő megítélése ellenére a francia-szovjet enyhülés kibontakozáFRANCIAORSZÁG KELETI NYITÁSI POLITIKÁJA 1966-BAN 705 10 AMAE SG-EM Vol. 27. (1966. június 21.). De Gaulle-Brejnev. 277. 11 Uo. 12 Uo. 277-279. 13 Uo. 282. 14 Uo. 283.
