A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért

utáni Európa ügyeivel.1 Olyan vitákba sem kívánt belebonyolódni - bár elkerülni nem tudta amely a szövetséges egységet szétzilálná. A közös, amerikai-angol vezérkar - a politikai szempontokat mellőzve - kizárólag a háború mielőbbi megnyerésére összpontosított. Az ellenségeskedések befejezése utáni kérdések politikai mérlegelése nem befolyásolhatta hadműveleteiket. Az amerikai hadvezérek önálló szerepet játszottak, a külügyminisztérium, a State Department tervei alárendelődtek a katonai szempontoknak. Ezzel szemben az angol diplomácia, o Foreign Office összhangja teljes a hadvezetéssel. A győztes nagyhatalmak katonái és diplomatái együtt ellenőrizték Németországban a fegyverszünetek végrehajtását, az Európai Tanácsadó Bizottság egyezményei érvényesítését, a Szövetséges Ellenőrző Tanács négyoldalú testületében, illetve a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ausztriai négyoldalú, a romániai, a bulgáriai, a magyar- országi háromoldalú, a finnországi kétoldalú kereteiben. A katonai testületek mellé politikai megbízottakat a külügyminisztériumok delegáltak.

A kontinens jövőjét az 1944-es, sorsfordító esztendőben, Londonban kovácsolták ki. Az Európai Tanácsadó Bizottság az egyetlen állandó szövetséges tárgyalási fórum, ahol az angol és az amerikai diplomaták megvitathatták a szovjetekkel a háború alatti és utáni Európa problémáit. Eltérő háborús céljaik és gyökeresen szembenálló ideológiájuk nem jelentettek akadályt. Mindazonáltal a szövetségesek preventív diplomáciájának korlátái is megmutatkoztak. Az Európai Tanácsadó Bizottság titkos diplomáciai tárgyalásain a szövetséges egységet nem sikerült közös Európa-politikává kovácsolni. A háború utolsó pillanatáig fennmaradt az antifasiszta koalíció, ámde a győztes nagyhatalmakat szembeállították egymással a béke központi - német-osztrák - kérdései. A szövetséges nagyhatalmak az Európai Tanácsadó Bizottság 1944. január 15-e és november 14-e közötti tárgyalásain állapodtak meg a három németországi megszállási övezet határairól.2 Ennek kapcsán a nagy leegyszerűsítések, elhallgatások és önigazolások-, a hidegháború korában arról folyt a vita, hogy miért kapta meg a Szovjetunió az 1937-es német terület felét,3 miért vonták vissza az angol-amerikai csapatokat a háború végén a zónahatárokra, miért nem kísérelték meg

684 FÜLÖP MIHÁLY

1 Az amerikai külügyi levéltár, U. S. National Archives & Record Administration, Archives II Reference Section (Civilian), Textual Archives Services Division, Diplomatic Branch, at College Park, MD (NARA) két forráscsoportját használtam fel tanulmányomban. Az egyik a nemzetközi konferenciák és bizottságok forráscsoportja, ahová az Európai Tanácsadó Bizottság tartozott: Records of International Conferences, Commissions, and Expositions, 1943-1946 Record Group 43, ezen belül Records of the European Advisory Commission and of Philip E. Mosely US Political Advisor thereto. [NARA, EAC] Records relating to the Allied Control Council (ACC) for Germany - Records of EAC relating to the establishment of the ACC - 1944-1945. Records relating to World War II Conferences records of International conferences, commissions, and expositions: Minutes and Papers of Meetings, Conference Documents: Quebec, Teheran, Yalta 1-6, Potsdam 7-8b, London Council of Foreign Ministers 9-10b, Paris Conference on Reparations 11-14.

2 Az előzményekről és az ide vonatkozó, alább idézett történelmi irodalomról lásd Fülöp Mihály. Az Európai Tanácsadó Bizottság (1943-1945) II. A németországi megszállási övezetek. Múltunk 51. (2006: 1. sz.) 4.

3 Vojtech Mastny ezt nevezte az angolok által a szovjeteknek adott „aranytojásnak”, annak ellenére, hogy az azt tojó tyúkot Sztálin 1944 elején, a lengyel és más kérdésekben alaposan megtépázta. Vojtech Mastny. Russia’s Road to the Cold War. Diplomacy, Warfare and Politics of Communism 1941-1945. Columbia University Press, New York, 1978. 148.