A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Fülöp Mihály: Szövetséges versenyfutás Németország és Ausztria ellenőrzéséért

Fülöp Mihály

SZÖVETSÉGES VERSENYFUTÁS NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA ELLENŐRZÉSÉÉRT

Jóval azelőtt, hogy a szövetséges haderők a kontinens szívébe értek, a külügyminisztériumok tisztviselői megkezdték Európa, és kiváltképp Németország háború utáni jövőjének tervezését. Az Európai Tanácsadó Bizottságot 1943 októberében Moszkvában azért hozták létre, hogy a Három Nagy, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia előre egyezzen meg a fegyverszünetek összes lényeges kérdésében, függetlenül attól, seregeik meddig jutnak el. El akarták kerülni ugyanis a káoszt, vagy azt, hogy a szövetséges hadvezérek a helyszínen - beláthatatlan következményű - megállapodásokat rögtönözzenek. A brit Foreign Office, a háromoldalú együttműködés kezdeményezője, abból indult ki, hogy a kész helyzetek teremtése, a konfrontáció helyett jobb előre tisztázni mindent és a létrejött megállapodásokhoz tartani magukat. Az Európai Tanácsadó Bizottság műhelyéből kerültek ki a jaltai és a potsdami értekezlet Németországra vonatkozó határozatai.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a szövetségesek partra szálltak Norman- diában, a Vörös Hadsereg katonái elérték a román, a finn és a magyar határt, szoros kölcsönhatás alakult ki a hadműveletek és a londoni székhelyű Európai Tanácsadó Bizottság tárgyalásai, egyezményeinek kikovácsolása között. Elegendő itt két példát említeni. Szovjet részről 1944. szeptember 12-én sietve aláírták - több mint féléves halogatást követően - a német megszállási övezetekről szóló egyezményt. Sztálin jó előre biztosítani kívánta Németország felére kiterjedő zónáját, mielőtt a Vörös Hadsereg azt ténylegesen elfoglalhatta volna. Ámde mindez fordítva is igaz: az Európai Tanácsadó Bizottságban a végső megegyezést késleltette az amerikai-angol, valamint a szovjet hadsereg versenyfutása 1944 őszén a Balkánért, a háború utolsó szakaszában pedig Berlinért, Ausztria minél nagyobb részének megszerzéséért, Triesztért, Csehszlovákia területének ellenőrzéséért. A szövetségesek között vita támadt csapataik előre meghatározott övezethatárokra való visszavonása, a Bécs és Berlin nyugati zónáiba bevonulás kérdése, az amerikai és az angol zónákból a francia övezetek kihasítása miatt.

Szovjet és angol vonatkozásban kétségtelen a politika primátusa a hadvezetéssel szemben. Sztálin és Churchill a politikai céljaik alá rendelték a hadműveletek irányítását. A Szovjetunióban a politikai és a katonai döntések egy kézben összpontosultak. Sztálin vaskézzel irányította és teljes ellenőrzése alatt tartotta tábornokait. Roosevelt viszont nem akarta megkötni kezét a háború