A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Erdődy Gábor: „A moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé...” (A politikus Antall József az 1956-os forradalomról és szabadságharcról)

A világháborút követő 1945-1949 közötti koalíciós időszak, az úgynevezett „népi demokrácia” meghatározó vonását Antall abban jelölte meg, hogy a szovjet érdekszféra részévé lett Magyarországon kialakult ugyan „a parlamentáris demokrácia minimuma és sajátos szerkezete”, annak hátterét azonban az a szovjet megszállás határozta meg, amelyben folyamatosan jelen volt a diktatúra fenyegetése. Az említett ellentmondások közepette is történelmi jelentőségű eredménynek tekintette az 1946-ban kimunkált és a Nemzetgyűlésben nagy konszenzussal elfogadott közjogi konstrukciót, a köztársasági berendezkedésnek az európai normákhoz magas színvonalon illeszkedő, s a magyar történelmi kontinuitást helyre állító I. törvénycikket, amelynek egyenesen „fundamentális” szerepet tulajdonított.3 Antalira nagy hatást gyakorolt, hogy a magyar alkotmánytörténet korszakos jelentőségű dokumentuma a nemzeti történelmi kontinuitás helyreállításával teremtette meg a parlamenti köztársaságot. A sorozatos kompromisszumok eredményeként megszületett, ám mégis koherens jogszabály ugyanakkor gyenge államfői intézményt hozott létre, amely erősen korlátozta a köztársasági elnöknek a parlamenttel kapcsolatos (1. pl. a vétó, a feloszlatás, az elnapolás kérdését) jogkörét.4

Az 1940-es évek végén lezajlott nyílt bolsevik hatalomátvétel véget vetett a demokratikus próbálkozásoknak, s utat nyitott a következő 40 év totális diktatúrája előtt - állapította meg Antall, miközben arra is emlékeztetett, hogy a magyarországi szocializmus évtizedei egymástól sokban különböző alperiódu- sokból álltak össze, melyeknek „voltak szigorúbb és enyhébb napjai,” mint ahogy Haynau, Bach és Schmerling sem jelentett azonosat 1849 és 1867 között.5 Óvott a különbségeknek a történelmi valóságot eltorzító, a nemzeti identitást megzavaró, s az aktuálpolitikai manipulációk számára utat nyitó összemosásától. A nem lényegtelen eltérések mellett is mindenekelőtt meghatározónak azt tekintette azonban, hogy a kommunista szisztéma egészének minőségét folyamatosan „az 1948 után bevezetett szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési modell, a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított gazdasági rendszer, a teljesítményt, a minőséget és a változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer” határozta meg.6

646 ERDŐDY GÁBOR

3 Antall József: Az atlanti gondolat a magyar külpolitikai gondolkodásban. In. Antall József: Modell és valóság. II. Athenaeum, Bp., 1994. 361., vö. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Bp., 1999. 271. A rendszerváltoztatás során az 1946/1. te. jellegéről lefolytatott vitáról, az 1945-1947 közötti korszak eltérő értelmezéseiről 1. Szűcs Zoltán Gábor: Az antalli pillanat. A nemzeti történelem szerepe a magyar politikai diskurzusban 1989-1993. L’Harmattan, Bp., 2010. 78-79., 91-94.

4 Az 1946. évi I. törvénycikkről 1. Kukorelli István: Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban. Századvég, Bp., 2006. 32-36.

5 Antall József. Az átalakulás esélyei. In: Antall J.\ Modell és valóság II. I. m. 18. Az 1949- 1989 közötti időszaknak az európai alkotmányjog klasszikus alapelveivel nem jellemezhető lényegéről 1. Kukorelli /.: Tradíció és modernizáció i. m. 39.

6 Antall József kijelölt miniszterelnök előterjeszti kormánya programját (1990. máj. 22.) In: Pálmány B..- Antall József országgyűlési beszédei i. m. 16. A pluralizmus felszámolása, a többpártrendszerből az egypártrendszerbe történő átmenet folyamatáról és állomásairól 1. Gergely J.-Izsák L.: A huszadik század története i. m. 306-320.