A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Erdődy Gábor: „A moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé...” (A politikus Antall József az 1956-os forradalomról és szabadságharcról)
ANTALL JÓZSEF AZ 1956-OS FORRADALOMRÓL ÉS SZABADSÁGHARCRÓL 647 Október 23. helyéről a nemzeti emlékezetben A sztálinista magyar diktatúra megdöntésére irányuló népfelkelés történetében Antall október 23-át világtörténelmi jelentőségű napnak, a nemzet olyan „közös történelmi örökségének” nevezte, amely az ország függetlenségét magába foglaló nemzeti egység szimbólumává válva 1848-hoz hasonlóan egy új korszak kezdetét vezette be.7 Úgy ítélte meg, hogy a magyar történelem kiemelkedő eseménysorozatát jelentő forradalom és szabadságharc a nemzeti emlékezetnek az államalapítással és az 1848-49-es forradalommal illetve szabadság- harccal „egyenrangú fejezete,” „olyan szellemi, erkölcsi tőkéje ennek a nemzetnek, amelynek be kell vonulnia évszázadokra a magyar történelmi mitológiába, ahonnan nehéz időkben is erőt lehet meríteni,” amely „erőt ad, eszmét ad, erkölcsöt ad.”8 Kifejtette, hogy 1956 „a nemzeti mitológia tisztító, lelkesítő időszakát jelenti,” s „ennek a lelkiségnek a kifejezése, egyben 1956 különleges moralitásának is a forrása. Akik átélték, tudják, nemcsak a mártíromság, amelyek mindig, minden új hitnek, új erőnek a legnagyobb adománya, hiszen mártírokra építhet erkölcsiségében a legtöbbet egy nemzet, ahogy mártírokra szüksége van minden új hitnek is.” Nem kis büszkeséggel utalt arra, hogy „a moralitásnak, ennek a hatalmas erkölcsi forrásnak egy egész nép vált részesévé akkor, amikor egy rabló korszak után, ... szinte egyik napról a másikra egy egész nép vált erkölcsössé,” ami azt bizonyította, hogy „egy nemzet képes egyik napról a másikra megtisztulni.”9 A rendszerváltozás nemzedéke előtt álló aktuális feladatokra is rámutatva, a jelennek és a jövőnek egyszerre üzenve figyelmeztetett ugyanakkor arra is, hogy 1956 eszmeisége és átfogó erkölcsi-politikai öröksége az utókor számára is kötelező mércét állított, amely arra kötelezi az egymást követő nemzedékeket, hogy a politikai diszkussziót egymás nézeteinek maximális tiszteletben tartása határozza meg. A „közöttünk meglévő indulatok ellenére alapvető kérdésekben egy nagy nemzeti egységnek kell érvényesülnie. Ellentéteink nem érinthetik a demokráciát, a többpártrendszert. A nemzet nem engedheti meg, hogy törzsi háború dúljon”- fogalmazta meg szinte kérle- lően.10 A magyar nemzeti emlékezet különös sajátosságának nevezte, hogy mindenkinek megvan a maga 1956-os története, mindenki másként emlékezik a múlt epizódjaira, ami azonban semmiképpen nem változtathat szerinte azon, hogy a magyar nemzet közös szenvedését integráló 56 „éppúgy mindnyájunké, mint 48/49.” Antall féltette nemzetét attól, hogy az aktuálpolitikai ambíciók maguk alá gyűrik az őszinte emlékezés megnyilvánulásait, s a történelmi való7 Antall József-. 1956 a nemzeti mitológiában. In: Antall J.: Modell és valóság II.. I. m. 86-87., Antall József. Történelmünk folyamatossága. In: Antall J. \ Modell és valóság i. m. II. 490., Antall József-. A forradalom és a szabadságharc 35. évfordulóján. In: Antall J.: Modell és valóság. II. I. m. 219., 221. 8 Antall József 1990. október 23-i ünnepi beszéde 1956 nemzeti és világtörténeti jelentőségéről. In: Pálmány B.: Antall József országgyűlési beszédei i. m. 1994. 113. 9 Uo. 113. 10 Uo. 115. Vö. Antall József: 1956 a nemzeti mitológiában. In. Antall J.: Modell és valóság II. I. m. 86., Antall József: A forradalom és a szabadságharc 35. évfordulóján. Uo. II. 219., vö. Szűcs Z. G.: Az antalli pillanat, i. m. 192.
