A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Balogh Margit: „A bíboros már nem lakik nálunk”. Mindszenty József bíboros érsek távozása a budapesti amerikai nagykövetségről (1971. szeptember 28.)
622 BALOGH MARGIT indokoltnál rosszabb egészségi állapotban festette le magyar kollégáinak, akiket láthatóan nyugtalanított Mindszenty esetleges halála, és ismét a temetés részleteivel kezdtek foglalkozni. Nyilvánvaló volt, hogy az eset nem tenne jót a kormány hitelének, ráadásul könnyen megfogalmazódott volna a világ vádja: a kommunisták meggyilkolták Mindszentyt. Puhán még nagyobb „csalit” is bevetett: kifejtette, hogy Mindszenty sorsának a rendezése olyan lépés lehetne, amely az amerikai közvélemény szemében elegendő okot adhatna a koronaékszerek visszaszolgáltatására,4 A tárgyalásokat végül nem terhelték meg a magyar Szent Korona és a többi ékszer visszaadásával, de felcsillantására még a legvonalasabb magyar kommunista politikusok is felfigyeltek, hiszen a szent korona az állam folytonosságát és a nemzet szuverenitását szimbolizálta, visszakerülése a Kádár-rezsim teljes erkölcsi elismerését jelentette volna. Az idő kereke még érdemi előrelépés nélkül, de már a változás reményével fordult át egy újabb évtizedhatáron. Giovanni Cheli, a magyar ügyekkel foglalkozó vatikáni tanácsos 1971 legelején azzal kereste meg a római magyar nagy- követséget, hogy a Vatikán folytatni kívánja az előző évi tárgyalásokat, amikor főleg személyi kérdésekről esett szó, ám sem a vatikáni diplomaták, sem a magyar párthivatalnokok nem említették egymásnak Mindszenty nevét - immár 1967 ősze óta.5 Időközben azonban egy szokatlan eset történt: a vatikáni fél ugyanis a Rómában tartózkodó Ijjas József kalocsai érseknek átadott egy Jean Villot vatikáni államtitkár által aláírt dokumentumot, amelyben három prominens békepapra 1957-ben kimondott kiközösítést feloldotta,6 és a magyar püspöki karra bízta, hogy a papok politikai tevékenységének tilalma alól a jövőben felmentést adjon. Ám a hozzáfűzött záradék szerint a döntést csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, amikor azt a Szentszék kifejezetten megengedi.7 A magyar fél a kommunista hatalom iránt lojális, vezető békepapok kiközösítésének visszavonását eddig hiába kérte, ahogy a vatikáni fél sem remélhette az egyházi állások betöltését szabályozó 1957. évi 22. törvényerejű rendelet módosítását. Attól kezdve viszont, hogy a Szentszék bizonyította hajlandóságát a dekrétum visszavonására, a magyar politika a záradék feloldásának elérésére koncentrált. Érdekeltsége is ezért fog élénkülni a Mindszenty-ügy megoldásában, még ha látszólag nem is kötötték össze a cserealap elemeit (kiközösítés feloldása, törvényerejű rendelet módosítása és a bíboros kiengedése). 4 Magyar Országos Levéltár (MÓL) XIX-J-l-j-1-00361/31/1969. USA TŰK, 10. doboz. Nagy János washingtoni magyar nagykövet feljegyzése Alfred Puhannal folytatott megbeszéléséről. Budapest, 1969. augusztus 14. A feljegyzés teljes szövegét közli Borhi László: Magyar-amerikai kapcsolatok 1945-1989. Források MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 2009. 535-537. 5 MÓL XIX-A-21-d-0022-l/1971. Az Állami Egyházügyi Hivatal feljegyzése Óvári Miklósnak, az MSZMP KB titkárának a Vatikánnal folytatandó tárgyalásokról, 1971. február 11. 6 A Zsinati Szent Kongregáció 1957. július 16-án felszólította a politikai szerepet (országgyűlési képviselőséget) vállalt papokat, hogy hat hónapon belül mondjanak le. A tiltás ellenére három békepap - Beresztóczy Miklós, Máté János és Horváth Richárd - nem vált meg mandátumától, így őket 1958 februárjában a Vatikán kiközösítéssel sújtotta. Az ő kiközösítésük megszűntetéséről volt szó. Lásd Acta Apostolicae Sedis 49. (1957) 637. és 50. (1958) 118. 7 MÓL XIX-A-21-d-0022/2/1971. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának előterjesztése a Politikai Bizottságnak a magyar-vatikáni tárgyalásokkal összefüggő néhány egyházpolitikai kérdésről, 1971. április 14.