A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Baráth Magdolna: Az emigrációs politika új útjai az 1956-os forradalom után. Kísérlet a magyar emigráció megnyerésére és felbomlasztására az 1956-os forradalmat követően
612 BARÁTH MAGDOLNA vánták alakítani, hogy az ne rontsa Magyarország diplomáciai és gazdasági kapcsolatait az emigránsokat befogadó országgal, illetve a magyar hatóságok szabadon dönthessenek arról, kinek a hazatérését kívánják engedélyezni.19 A Politikai Bizottság akkor úgy határozott, hogy az érdekelt legfontosabb területek (az MSZMP KB Külügyi Osztálya, a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Magyar Rádió, a Vöröskereszt és a Magyarok Világszövetsége) képviselőiből alakuljon egy ad hoc bizottság, amelynek az a feladata, hogy tanulmányozza az emigráció helyzetét, kidolgozza az emigráció felé folytatandó propagandára vonatkozó részletes javaslatokat. A bizottságnak a konkrét feladatok meghatározásánál figyelemmel kellett lennie arra, hogy az 1956-os forradalmi események következtében disszidáltak jelentős része „megtévesztett, de becsületes ember, ezért meg kell vizsgálni, milyen lehetőség van arra, hogy bizonyos kategóriák hazajövetelét anyagilag is segítsük”. Ugyanakkor azt is vizsgálat tárgyává kellett tenniük, hogy a „közismerten ellenforradalmi elemekkel” szemben milyen intézkedéseket hozzanak (állampolgárságtól való megfosztás, távollétében elítélés).20 A hazatérésekhez történő anyagi segítségnyújtást a magyar külképviseletek már korábban is felvetették, annak szükségességét a Külügyminisztérium Kollégiumának 1957. októberi ülésén is hangsúlyozták, s e célra külön alap létrehozását javasolták. A PB-határozatba Kádár János javaslatára került bele az anyagi segítségnyújtás lehetősége, akinek az emigráció bomlasztásáról az volt a véleménye: „A bomlás az emigráció normális folyamata és a mi helyes politikánk az, amely bomlasztja őket. ... A hazajövetel kérdésének bevetése és a lehetőség megadása a legnagyobb bomlasztó dolog.”21 Az emigráció bomlásának a belügyi vezetés ugyanakkor nem maradt csupán passzív szemlélője, azt lehetőség szerint igyekezett felgyorsítani és elősegíteni. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1957. július 2-ai ülésén Czinege Lajos arra hivatkozva javasolta az emigrációs központokba történő beépülést, hogy az emigránsokat szoros szálak fűzik itthoni hozzátartozóikhoz és „levelezéseiken keresztül is tudnak bomlasztó propagandát végezni”.22 A Belügyminisztérium II/3. Hírszerző Osztályán belül 1958 elején újjászervezték az emigrációs alosztályt, amely számára feladatul szabták meg, hogy derítse fel és akadályozza meg a „reakciós” magyar emigráns szervezetek Magyarország ellen irányuló tevékenységét, térképezze fel az emigráció különböző szervezeteiben a forradalom után bekövetkezett változásokat, épüljön be az emigráció vezető 19 MOL M-KS 288. f. 5/88. ő. e. Melléklet az emigráció felé irányuló propagandatevékenység tárgyában az MSZMP KB Politikai Bizottsága elé terjesztett határozati javaslatokhoz. 20 MÓL M-KS 288. f. 5/88. ő. e. Előterjesztés az MSZMP KB Politikai Bizottságához az emigráció felé irányuló propagandatevékenység tárgyában. 21 MÓL M-KS 288. f. 5/88. ő. e. Kádár János azt a véleményt képviselte, hogy bizonyos kategóriáknak (ipari szakmunkások, orvosok, mérnökök, agronómusok) anyagi segítséget is kell nyújtani a hazatérésben, oly módon, hogy a magyar állam megelőlegezi számukra a hazatérés költségeit. Kádár ezzel kapcsolatos hozzászólását idézi Szabó Juliet: „...s várja eltévedt fiait is.” Az MSZMP repatriálá- si és hazalátogatási politikája 1956 és 1963 között. Múltunk, LII. évf. 2007/1. sz. 22 A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. Szerk. Baráth Magdolna és Feitl István. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2006. 81.
