A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Baráth Magdolna: Az emigrációs politika új útjai az 1956-os forradalom után. Kísérlet a magyar emigráció megnyerésére és felbomlasztására az 1956-os forradalmat követően
AZ EMIGRÁCIÓS POLITIKA ÚJ ÚTJAI AZ 1956-OS FORRADALOM UTÁN 613 testületéibe, illetve ismét foglalkoznia kellett „ismert emigráns politikusok önkéntes hazatérésével vagy erőszakos hazahozatalával.”23 A Kádár-rendszer konszolidációjával párhuzamosan fokozatosan csökkent az emigráció „politikai felhasználhatóságának” lehetősége, eloszlott körülöttük a „szabadságharcos” nimbusz, ami erősítette a bomlási folyamatot. Galambos József, a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztályának vezetője a (II/3.) Hírszerző Osztály 1959. március 6-ai értekezletén kijelentette: „Nekünk ezt a folyamatot jól fel kell használni, be kell épülni és még jobban el kell mélyíteni ezt a bomlási folyamatot.”24 Az 1958. júliusi párthatározat nyomán alakult ad hoc bizottság tevékenységének részleteit nem ismerjük. A Külügyminisztérium Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája azt javasolta, a bizottság munkája során hat fő kérdéskört vizsgáljon: 1. az 1956 után külföldre távozott magyar állampolgárok ügye; 2. a lojális emigráció; 3. a Jobboldali” emigráció; 4. az emigráció különböző rétegei felé irányuló propaganda elvei; 5. a Magyarok Világszövetsége tevékenysége; 6. az emigráns sajtó.25 A forradalom után Magyarországról elmenekültek ügyében a hazatérési propaganda, a hazatérési engedéllyel rendelkezők útiköltségének kérdése, illetve a hazatértek szociális problémáinak rendezése kaptak hangsúlyt, de javasolták a hazatérést szabályozó - akkor érvényben lévő - rendeletek és utasítások felülvizsgálatát, valamint az állampolgársággal összefüggő kérdések tisztázását is. Az ún. lojális emigrációval kapcsolatban az egyes országokban működő magyar egyesületek helyzetének felmérése és annak alapján a konkrét feladatok meghatározása volt az alapvető célkitűzés. Javasolták az ad hoc bizottságnak, hogy vizsgálja meg a haladónak tekintett magyar egyesületek számára nyújtandó anyagi támogatás formáit, illetve azt, hogyan tudnának a magyar külképviseletek hathatós támogatást nyújtani ezeknek a szervezeteknek. A magyar hivatalos szerveknek az ún. jobboldali emigrációhoz való viszonya - bomlasztásuk, illetve befolyásuk minimálisra csökkentése - a „dissziden- sek” megjelenésével nem változott; a bizottságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a magyarországi sajtó milyen mértékben és formában foglalkozzon a .jobboldali emigrációval” és vezetőivel, illetve milyen diplomáciai lépéseket tegyen a Külügyminisztérium az egyes országokban működő ellenséges beállítottságú emigráció tevékenységének korlátozására. A Magyarok Világszövetségének tevékenységét is ennek fényében kívánták újjászervezni. Az ezzel kapcsolatos személyi, szervezeti kérdések mellett a PB által létrehozott bizottságnak munkája során arra kellett a fő figyelmet fordítania, hogy a szövetség hogyan segítheti a korábbiaknál hatékonyabb módon a haladónak tekintett egyesületeket, milyen intézkedésekre, eszközökre van 23 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 1. 6. 14. d. sz. n. Osztályértekezlet 1958. június 2-án. Móró István osztályvezető beszámolója. 24 ÁBTL 1. 6. 14. d. 63-521/1959. A II/3. osztály 1959. március 6-án megtartott osztályértekezletének jegyzőkönyve. 25 MOL M-KS 288. f. 32/1958/1. ő. e. Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája feljegyzése, 1958. augusztus 26.