A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Baráth Magdolna: Az emigrációs politika új útjai az 1956-os forradalom után. Kísérlet a magyar emigráció megnyerésére és felbomlasztására az 1956-os forradalmat követően
611 hanem több mint egy millió külföldön élő magyarról van szó, „akiknek többsége nem igaz, hogy összetételénél, hangulatánál, politikai beállítottságánál fogva ellensége a magyar népi demokráciának”.14 A hivatalos emigrációs politikában fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt kapott az emigráció legnagyobb tömegét kitevő semlegesek vagy közömbösek közötti propagandatevékenység, fontossá vált, hogy az 1 millió 300 ezer fős magyar emigrációnak „milyen a politikai beállítottsága és gyakorlati politikai tevékenysége. Magatartása közvetlenül és közvetve elősegíti, vagy hátrányosan befolyásolhatja hazánk célkitűzéseinek megvalósítását.”15 Az MSZMP KB Politikai Bizottsága első alkalommal 1958. július 29-i ülésén a Külügyminisztérium és a KB Külügyi Osztálya előterjesztése alapján elemezte és mérte fel a magyar emigráció helyzetét, és jelölte ki az emigránsok felé irányuló propaganda célját és alapelveit. Mivel a magyar vezetés akkor már a külföldre távozottak többségének tartós vagy végleges kint maradásával számolt, minden eszközzel arra törekedett, hogy zömük magatartása Magyarország iránt lojális legyen. Éppen ezért a külképviseleteknek, a Magyarok Világ- szövetségének (amelynek azt a funkciót szánták, hogy a kormány emigrációs politikáját társadalmi eszközökkel valósítsa meg) úgy kellett a propagandát folytatniuk, hogy a „disszidensek” közeledjenek a haladó mozgalmakhoz, és a lehető legkisebbre szűkítsék azt a réteget, amely „az ellenünk dolgozó hírszerző szervek és a jobboldali emigráció uszításának bázisát képezheti”.16 Az volt a vélemény, hogy a külföldön élő magyarság irányában külföldön és belföldön kifejtett propaganda sem formájában, sem tartalmában nem kielégítő; defenzív jellegű és nem veszi figyelembe az emigráció rétegződését, s nem tudja ellensúlyozni a külföldön megjelenő nagyszámú jobboldali sajtótermék propagandáját. Úgy vélték, a propagandát gyökeresen meg kell javítani, a különböző rétegekhez szólóvá kell tenni, törekedni kell arra, hogy az ne csak a honvágy felkeltését szolgálja, hanem aktív, támadó, a jobboldali szervezeteket és vezetőket leleplező tény-propaganda legyen.17 A politikai vezetés a propaganda fő céljának továbbra is egy egységes emigráns szervezet létrehozásának megakadályozását tekintette, amit a vezetők sokoldalú támadásával és kompromittálásával kívántak felgyorsítani.18 Arra törekedtek, hogy a régi emigráció Magyarországgal szemben lojális, dolgozó rétegeit és az 1956-os disszidensek „kijózanodó”, de végleg külföldön letelepülő csoportjait „leválasszák” vezetőikről, és ellensúlyozzák körükben az ellenséges emigrációs sajtó hatását. Emellett a hazatérésre buzdító propagandát úgy kíAZ EMIGRÁCIÓS POLITIKA ÚJ ÚTJAI AZ 1956-OS FORRADALOM UTÁN 14 MOL M-KS 288. f. 5/116. ő. e. Szilágyi Dezső hozzászólása az MSZMP KB Politikai Bizottságának 1959. február 3-ai ülésén. 15 MÓL XIX-J-l-o 00542/1964. (10. d.) Kollégiumi előterjesztés az emigrációs munkáról. D. n. 16 MÓL M-KS 288. f. 32/1958/11. ő. e. A kapitalista országokban élő magyarok helyzete és az azok között végzendő társadalmi és politikai munka. Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz. 17 Uo. 18 A magyar belügyi szervek e területen értek is el bizonyos sikereket. A magyar politikai emigráció egységes szervének létrehozását megakadályozó akciókról adalékokkal szolgál a magyar állambiztonsági szervek beszervezett ügynökének Szabó Miklósnak, a könyve is. Szabó Miklós: Csendes háború. Zrínyi Katonai Kiadó, 1984.
