A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei
598 A. SAJTI ENIKŐ alapokra helyezzék a két ország kapcsolatait. Ekkor még senki nem sejtette, hogy ezek az új alapok milyen ingoványos talajra épültek. A mintegy félórás, szokásos udvariassági formulák között, német nyelven folytatott beszélgetés során Ivan Ribár elsősorban a „ köztársaság-ellenes összesküvés”, illetve a földreform iránt érdeklődött, de futólag érintették a magyarországi délszláv kisebbség helyzetét is.42 Még megbízólevele átadása előtt, január végén tett látogatást Stanoje Simic külügyminiszternél, Sztankay Zoltán követségi tanácsos kíséretében. Sztankay nyilván azért kísérte el Szántót, mert mint a beszélgetés során szóba került, Sztankay segített Simicnek „elmenekülni a Gestapo elől” á3 Szántó pár nap múlva Vladimir Velebit külügyminiszter-helyettesnél tett látogatást, aki a gazdaság átalakítását nevezte az ország előtt álló legfontosabb, ám igen nehéz feladatnak. Ami a külpolitikát illeti, Velebit úgy fogalmazott, hogy „a jugoszláv kormány a békét és barátságot keresi minden néppel, elsősorban szomszédaival és arra törekszik, hogy a vitás kérdéseket az érdekelt országokkal, mint Magyar- ország esetében is történt, közvetlen tárgyalások útján, harmadik fél beavatkozása nélkül oldja meg. ” Majd szemrehányást tett Szántónak, amiért a nagyhatalmak elé vitték a csehszlovákiai magyarok ügyét, mivel ez „alkalmat ad bizonyos hatalmaknak a kis országok ügyeibe való beavatkozására, anélkül, hogy ebből Magyarországnak bármilyen előnye is származa. ” Szántó itt félbeszakította Velebitet, és felhívta a figyelmét arra, hogy a csehszlovákok „embertelen és antidemokratikus magatartása a magyar kisebbségekkel szemben (...) tápot ad soviniszta és revíziós irányzatoknak, lassúbbá teszi a demokratizálódást (azaz a kommunista hatalomátvételt - S. E.) és megnehezíti a demokratikus pártok helyzetét Magyarországon.” Majd a követ, kormánya álláspontjának megfelelően, nyomatékosan hozzátette: „a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdése túllépi a csehszlovák-magyar kérdés kereteit, mert hovatovább akadályává lesz a délkelet-európai országok együttműködésének. ”44 De térjünk vissza a belgrádi követség hétköznapi nehézségeihez. Szántó Zoltán három hónappal kiérkezése után így panaszkodott Gyöngyösi János külügyminiszternek: „e viszonylag rövid idő alatt sikerült meglehetősen sokoldalú kapcsolatokat teremteni a jugoszláv minisztériumokkal (...) Követségünknek van politikai tekintélye. (...) Sajnos munkakörülményeink igen súlyosak. (...) méregdrága szállodai szobákba költöztünk, a hivatalt is két szállodai szobában nyitottuk meg és bemutatkozó látogatásaim sorozatát a csatakos belgrádi utcákat róva, gyalogszerrel kellett lebonyolítanom. Gyakran kellett szégyenkeznem, hogy sáros lábbal állítottam be egy-egy követ vagy miniszter dolgozószobájába. Megtörtént, hogy megsajnáltak és autón küldtek haza. (...) Nem kevésbé kínos a láto42 MÓL XIX-J-4-a-Belgrád-TÜK -1/biz. 1947. 1. doboz 43 MÓL XIX-J-4-a-Belgrád-2/1947. 1. doboz. A történet nem derül ki az iratból. Sztankay Zoltán 1929 óta dolgozott a Külügyminisztériumban. A háború alatt a pozsonyi követségen, illetve a brassói konzulátuson, 1943-44-ben pedig a zürichi főkonzulátuson teljesített szolgálatot. 1948 áprilisában nem tért vissza szabadságáról, Ausztriába emigrált. Ekkor távozott az országból a belgrádi követség egy másik beosztottja is, Homonnay László I. osztályú titkár. MÓL XIX-J-4-a-Belgrád- TÜK-94/biz. 1948. 2. doboz 44 MÓL XIX-J-4-a-Belgrád-6/1947. 1. doboz.
