A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei
TITO 1947-ES MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 593 litikai államtitkára 1946 tavaszán kérte a SZEB jugoszláv delegációját, küldjék meg számukra a jugoszláv hadsereg katonai szabályzatát, mivel az „a magyar hadsereg katonai szabályzatának összeállítására alapul szolgálna. ”22 1947 október 10-15-e között pedig az AVH élén hírhedtté váló Péter Gábor rendőr altábornagy és Szebenyi Endre belügyi államtitkár vezetésével rendőrküldöttség járt Jugoszláviában, ahol az ottani állambiztonsági intézményeket tanulmányozták.23 Magyarország a fegyverszüneti periódusban, lévén korlátozott szuvereni- tású ország, nem kezdeményezhette hivatalosan a kapcsolatok felvételét. Megtették ezt helyette más országok, köztük Jugoszlávia. A SZEB jugoszláv delegációja már 1945 őszén ígéretet tett a kisgazdapárti Gyöngyösi János külügyminiszternek arra, ha Magyarország támogatja Jugoszlávia Triesztre vonatkozó követelését, akkor a jugoszláv kormány Magyarországot egyrészt a béketárgyalásokon, illetve már a békeelőkészítés során „minden olyan kérdésben, amely nem ellenkezik Jugoszlávia érdekeivel”, támogatni fogja. Az alig talpra álló magyar külügyi kormányzat ezt nagyra értékelte, mert mint Gyöngyösi mondta, erre „o közelmúlt szégyenteljes és fájdalmas eseményei” ellenére került sor, és ilyen ígéretet a többi szomszédos országtól Magyarország nem kapott.24 Mint ismeretes, amint azt Gyöngyösi a béketárgyalások idején többször is kifejtette, a szomszédokkal való politikát „nagymértékben” befolyásolja, hogy közel 3 millió magyar a határokon kívül él, s „Magyarország nem mondhat le azon jogáról, hogy ennek a 3 millió magyarságnak a sorsa igen közelről érdekelje”,25 Jugoszlávia vonatkozásában ezt úgy képzelték el, hogy ott továbbra is „intézményesen” biztosítják a magyaroknak a „szabad és félelemmentes életet”, s ezen nyugodhat a két ország érdeke a jószomszédi kapcsolatok kiépítésére. Emellett számítottak arra is, hogy a jugoszláv kormány mérséklőén fog hatni Prágára a szlovákiai magyarok durva és embertelen üldözése kapcsán, amit Belgrád több esetben valóban meg is tett.26 Úgy tűnik, Belgrádnak sem volt közömbös, hogy északi hátában egy vele rokonszervező, baráti, sőt azonos társadalmi berendezkedésű állam foglal-e helyet, hiszen ily módon nagyobb biztonsággal fordíthatta figyelmét fő külpolitikai célja, a balkáni, Duna-menti integráció kialakítására, vagy éppen Trieszt kérdésre. Mint ismeretes, meglehetősen széles magyar szellemi, politikai körök, legdinamikusabban pedig a magyar kommunisták rokonszenveztek a dunai népek integrációjának gondolatával, a térség vámuniós, konföderációs át22 MÓL XIX-J-l-k-16/f.-1012/pol.-1946. 22. doboz. A szabályzatot egyébként nem kapták meg, arra hivatkozva, hogy az éppen most készül. 23 MÓL XIX-J-4/a.-Belgrád TÜK-85/biz.-1947. 24 MÓL XIX-J-l-n-Gyöngyösi János-1947-25. doboz Gyöngyösi beszéde a parlamentben, a külügyi tárca költségvetési vitájában, 1947. március 20. 26 MÓL XIX-J-l-n-Gyöngyösi János-1946-24. doboz. Gyöngyösi nyilatkozata az International News Service-nek, 1946. augusztus 10. A magyar békeelképzelések két módon vélték megoldhatónak a határon túlra kerülő magyarok problémáját. Egyrészt, mint Gyöngyösi idézett nyilatkozatában fogalmazott, a szomszédos országok „intézményesen", saját országukon belül oldják meg a kérdést, illetve mint Románia esetében, a határ mentén összefüggően élő magyarságot „területtel együtt” (mintegy 22 ezer km2-t) kell Magyarországhoz átcsatolni. 26 MOL XIX-J-1-2 Rejtejeltáviratok. Bejövő. 5687. Szántó 1947. október 9-ei távirata.
