A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - A. Sajti Enikő: Tito 1947-es magyarországi látogatásának előzményei
588 A. SAJTI ENIKŐ lőtt, majd katonailag is legyőzött Jugoszláviával szemben.4 A háború végén azonban Európa jövőjét már nem Berlinben írták, hanem Londonban, Moszkvában és Washingtonban. A két ország nemzetközi súlya, helyzete a korábbihoz képest jelentősen megváltozott. Míg a vesztes Magyarországot a vádlottak padjára ültették, és ismét a trianoni határok közé szorították vissza (a magyar nemzet mintegy 3 millió tagja került az állam határain kívül), Jugoszlávia a Tito vezette, súlyos polgárháborús körülmények között vívott partizánharcok okán diadalmasan foglalhatta el helyét a győztesek, az antifasiszta koalíció oldalán, és sikeresen egyesítette az 1941-ben szétszabdalt országot. Ez a nemzetközileg elismert államrekonstrukció hatásosan legitimálta az új, kommunista elit belső hatalmát, az ország kezdettől fogva egyértelműen szovjet típusú, kommunista társadalmi berendezkedését. Magyarország második világháborúban játszott szerepe, illetve a szövetséges Németország oldalán elért revíziós sikerei súlyosan megterhelték a szomszédos országokkal, köztük a Jugoszláviával való háború utáni kapcsolatokat is. Az 1942-es dél-bácskai és újvidéki razzia nemcsak a két ország kapcsolataira vetett baljós árnyat, de súlyos következményekkel járt a délvidéki magyarokra is. 1944 őszén, 1945 elején a bevonuló partizánok és a helyi szláv lakosság fegyveresei tömegesen végezték ki a délvidéki magyarokat, válogatás nélkül űzték el őket szülőföldjükről, vagyonukat elkobozták, munkaszolgálatra kötelezték őket és ezreket hurcoltak munkatáborokba.5 A két ország eltérő nemzetközi státuszát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Magyarország csak az 1947-es párizsi békeszerződéssel nyerte vissza formailag szuverenitását, addig minden tekintetben nemzetközi ellenőrzés alatt 4 Az ország integritásának megőrzése és a háborús konfliktusból történő kívülmaradás reményében 1941. március 25-én Bécsben a Cvetkovic-kormány is aláírta a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást. Ezzel Magyarország számára értelmét vesztették azok a célok, amelyek elérése érdekében megkötötték a magyar-jugoszláv barátsági egyezményt. De a jugoszláv történelem is új utakra tért. Még haza sem ért Bécsből a jugoszláv kormányküldöttség, amikor 1941. március 26-ról 27-re virradó éjjel az angol kormány biztatására katonatisztek egy angolbarát csoportja puccsot hajtott végre Belgrádban. A szerb történetírás által korábban „hősies tettként” számon tartott, ma már „korai öngyilkosságnak” nevezett „dilettáns puccs” radikálisan megváltoztatta Jugoszlávia nemzetközi kilátásait. Április 6-án hajnalban a jugoszláv fővárost német gépek bombázták - megkezdődött Jugoszlávia katonai lerohanása, majd felosztása. Ebben a radikálisan megváltozott, háborús helyzetben került sor a Jugoszláviával szembeni magyar területi követelések érvényesítésére. A Délvidék 1941. április 11-én történt katonai visszafoglalása egyrészt lezárta a területi gyarapodások korszakát, másrészt új koordináták közé helyezte a magyar-jugoszláv kapcsolatokat Az első, királyi Jugoszlávia hadserege 1941. január 17-én, az április 6-án ellene indított német, olasz, bolgár katonai támadás következtében kapitulált, utolsó kormánya, a németellenes fordulatot végrehajtó Dusán Simovic repülőtábornok vezette kabinet pedig II. Péter királlyal már április 15-én Görögországba menekült. A katonai támadásba, mint ismeretes, Magyarország a Független Horvát Állam kikiáltása után, április 11-én kapcsolódott be, és visszafoglalta a Bácskát és a Drávaszöget. A Muravidéket és a Muraközt a német csapatok pár nappal később, április 16-án adták át a Magyar Királyi Honvédség egységeinek. Bakach-Bessenyei György belgrádi magyar követ április 17-én már nem tudta kinek átadni a Pécs, Siklós és Szeged jugoszláv bombázása ellen tiltakozó jegyzéket. A háború alatt Magyarország az usz- tasa Független Horvátországgal követi szinten, a németek által megszállt Szerbiával pedig ügyvivői, illetve konzuli szinten tartott fenn diplomáciai kapcsolatokat. 5 A magyarok elleni partizán megtorlásokra vonatkozó hazai és nemzetközi kutatások eredményeit foglalja össze A. Sajti Enikő: Hány magyar áldozata volt a partizán megtorlásoknak? Limes, 2009. 3. sz. 117-132.
