A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)
A FOLYAMATOSSAGROL A MAGYAR TORTENETIRASBAN 55 Nem kerüli meg a korszak sok vitát kiváltó kérdését sem. Megállapítja, hogy a céhlevelek „nagyobbrészt német nyelvűek, kevesebb a latin, szép számmal vannak magyarok, csekély számú a tót, horvát stb.” Felfigyel rá, hogy a magyaros mesterségek inkább „főleg németek által űzettek.” Végigkíséri a céhtagok vallási életét, Mária Terézia katolizációs rendelkezéseit és a zsidók helyzetét, és megjegyzi, hogy alaposabb vizsgálattal a városi polgárok magyarosodásáról a közfelfogással szemben reálisabb képet nyerhetnénk. Minden kézművest a nemzet tagjának tekint, ezzel tovább lép azon az úton, amelyet már a reformkor kezdeményezett, a rendi nemzetfogalom helyett az ország minden lakóját magába foglaló nemzet fogalom kialakítása érdekében. A következőt írja: „a céhszokásokból és jegyzőkönyveikből ismerjük meg, hogy miként éltek, dolgoztak mulattak, védték városaikat, gyakorolták jogaikat mesterembereink - és ez a lényeg -, nemzettestünk annyi ezrei és százezrei, akik sok száz éven át legfőbb képviselői voltak a szorgalomnak és a munkának hazánk határain belül.” A könyv befejezése meglepetés: a céhtag virtuális életét írja le az inaskodástól a céhlegények életviszonyain át a mesterek kötelességéig, megelőzve a mai életmód leírásokat. Nagy gondot fordít a mesterremekre, mert az, mint írja, az ipar fejlettségének fokmérője. Mintegy kifejezve a társadalom differenciált igényét az idő mérésére közli, hogy a pesti órások 1701-ben három remeket követeltek: almáriumra való nagy órát, ébresztő órát és faliórát. Korát megelőző követelményt emel ki a körmöcbányai kovácsok szabályaiból: „ha egy mester vagy legény egy oktalan állatot, például kutyát vagy macskát szándékosan megölne, vagy agyonütne [...] azt vessék ki a céhből.” A folyamatosság mechanizmusai Szakmai körökben az Iparfejlődést méltánylás fogadta. Domanovszky Sándor, a gazdaságtörténet későbbi iskolateremtő professzora, elismeréssel méltatta a Századok hasábjain. Megállapította az 1889. évi székfoglaló jelentőségét és elemezte a monográfia tudományos hozadékát. A mű nem teljes, írója nem is annak szánta, de - írta Domanovszky - „igen fontos kérdésekre vetett világosságot.” A munka hiányait sem mellőzve kiemelte többek közt a műben kezdeményezett ártörténeti kutatások jelentőségét. „Gazdaságtörténetünknek kevés olyan vonzó kérdése van, minthogy a XVI. század nagy árforradalma milyen hatással volt hazai viszonyainkra.” Végül hangsúlyozta a magyar ipartörténet további feladatait.50 Valójában az Iparfejlődés nem keltett figyelmet, a szakmai elismerést gyorsan elfelejtették. Az ugyancsak 1913-ban megjelent Ladislaus Hengelmüller a Rákóczi szabadságharc diplomáciáját angolul áttekintő könyvét a jelentőségét méltató Theodore Roosevelt volt amerikai elnök fontos előszavával együtt azonnal elnyomta A száműzött Rákóczi körül kirobbant hangzavar. Ugyanebben az évben hagyta el a nyomdát az akkor már neves várostörténész tanár, Kerekes György könyve a kassai kereskedők éltéről és Szeremlei Sámuel Hódmezővásárhely történetét 50 Gárdonyi Albert-. Magyar ipartörténelem. Szádeczky Lajos-. A céhek történetéről. Magyar Figyelő 1913 (5, 7. sz.) 401-405. 1. A céhek története Magyarországon. Szádeczky Lajos ipartörténeti munkájáról. Világ 1913. 41. sz. febr. 16. yr [Domanovszky Sándor], Századok, 48 (1914 ) 126-128.
