A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - I. - R. Várkonyi Ágnes: „Örökül a jövő nemzedékeknek”. (A folyamatosságról a magyar történetírásban)
56 VARKONYI AGNES gazdasági-társadalomtörténeti vonulatokban feldolgozó nagyszabású vállalkozásának ötödik, záró kötete.51 Mindkettő érdemi méltatás nélkül került a könyvespolcok halhatatlanságába. Pedig valamennyi szerző elutasította a romantikus történetfelfogást, s mintha összebeszéltek volna az első világháború küszöbén, az ország jövőjére nézve fogalmaztak meg prognózisokat. Szekfű Magyarország jövőjét a Habsburg Birodalom keretei között jelölte meg, Hengelmüller az angol orientációt hangsúlyozta. Kerekes a városi polgárság életeszményeit, értékrendjét állította előtérbe. Szeremley a történeti statisztika alapján a népességszám alakulására is figyelve az alföldi nép jövőjéért aggódott. Szádeczky pedig kiindulva az általános nézetből, miszerint a jelen és a jövő a múltnak emlékeiből merít tanulságot, az ország jövőjét a hasznos munkában látta: „a múltat megbecsülve erősödhet meg bennünk a meggyőződés, hogy ennek az országnak a jövője, hatalma és küldetésszerű hivatása attól függ: tudunk-e életképes és virágzó ipart teremteni, tudjuk-e nyerstermékeinket magunk feldolgozni s a dologra hivatott népek millióinak állandó, jutalmazó foglalkozást biztosítani.”52 Programjaikat azonban elsöpörték, betemették, elnyelték a lövészárkok, hadifogságok és a térséget, történelméről — ahogy Theodore Roosevelt írta — semmit nem tudva, vonalzókkal új határokkal felosztok. Alkalmazkodva az új viszonyokhoz, a magyar történetírás programját a szellemtörténet jegyében megfogalmazva53 a gazdaságtörténet addigi eredményei csaknem kiiktatódtak a múltból. A Magyar történetírás új útjai címmel közreadott tanulmányok számba vették a múlt történetíróit, minősítették a jelent és kijelölték a jövő útját. Elismerték az európai pozitivizmus értékeit, de a magyar történetírásban azt az elvtelen anyaggyűjtéssel azonosították. Külön tanulmányban foglalkozva a gazdaságtörténettel Dékány András leszögezte: „a trianoni helyzetre jellemző, hogy a külfölddel szemben történetírásunkban némák vagyunk.”54 Megállapította, hogy a XIX. századi Európában kibontakozó gazdaságtörténet „kínai cipőben” érkezett hozzánk. „Igazi polgári élet híján gazdaságtörténetünk idegenből jött, mesterségesen ültetett növény, mely későn hozza meg virágait, mivel hiányzik belőle az a kollektív és nemzeti lélekhez kapcsolódó motívum, mely a történészt itt munkára lendíti.” A gazdaságtörténet nemzetközi jellegű és a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle elvérzett a perspektívátlan anyaggyűjtés zátonyain. Szinte hihetetlen, hogy Acsády nevén kívül hiába keressük Péch Antal, Wenzel Gusztáv, Takáts Sándor és mások nevét. Tagányi Károly és Kováts Ferenc is csak 51 Szekfű Gyula-. A száműzött Rákóczi Bp. 1913. Ladislaus Hengelmüller-. Hungary’s fight for national egsistence, or the history of the great uprising led by Francis Rákóczi II. 1703-1711. London, Macmillan 1913. Uő: Franz Rákóczi und sein Kampf für Ungarns Freiheit 1703-1711. Berlin Deutsche Verlags-Anstalt, 1913. Kerekes György. A kassai kereskedők életéből harmadfél század 1687-1913. Bp., 1913. Szeremlei Sámuel-. Hódmezővásárhely története I-V köt. - 1913. Szádecky Lajos: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon Okirattárral 1307-1848. 1913. 52 Szádecky L.: Iparfejlődés i. m. 234. 63 „A történetírók célkitűzése s vele a történelem tartalma és módszere is koronként változik.” Hóman Bálint: A történelem útja. In: A magyar történetírás új útjai. Bp., 1931. 7. 54 Dékány István-. Gazdaság és társadalomtörténet. In: A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp. 1931. 445. 2. jegyzet. 1932.
