A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - IV. - Székely Gábor: A brit, a francia, a német és a szovjet diplomácia a II. világháború előestéjén
552 SZÉKELY GÁBOR máciai megoldás született. Előbb - szeptemberben - egy fegyverszüneti egyezmény, majd 1941. áprilisában az európai háború végéig kitartó semlegességi paktum. A paktum biztonságot jelentett a Szovjetuniónak és szabad kezet biztosított Japánnak Kínában és a Csendes-óceán térségében.18 Ebben a helyzetben már senki számára nem lehetett kérdéses, hogy lesz-e háború, legföljebb az: mikor és hol robban ki, hol húzódnak majd a frontvonalak, s végül, hogy mi lesz a háború menete? Valamint a nagy kérdés: ki kerül ki végül győztesen? Ezt március idusán már a háború elkerülhetőségében mindeddig reménykedő brit és francia diplomácia is felismerte. E hatalmak ugyanakkor még ekkor is reménykedtek az ellenük indítható háború elmaradásában, vagy legalábbis annak időpontjának a kitolásában. Ennek megfelelően más forgatókönyveken munkálkodtak az európai és a távol-keleti helyzet súlyosságát egyaránt felismerő politikusok és diplomaták Nagy Britanniában, Franciaországban és a Szovjetunióban, a közép-európai kisebb országokban, illetve az Egyesült Államokban. A brit és a francia kormányok mértékadó köreiben a többségnek még ekkor is az volt a véleménye, hogy elkerülhetik a közvetlen háborút Németországgal. Általános céljuk a két agresszor, Japán, illetve a potenciális agresszor, Németország megfékezése, vagy legalábbis kordában tartása volt. Ezért hajlandók voltak komoly áldozatokra is. Mindenekelőtt a közvetlen veszélyben levők határozottabb, de lényegében elvi támogatására, sőt hatalmi pozícióik feladására is Ke- let-Közép-Európában, a Balkánon, Kínában, esetleg más gyarmati területeiken. Moszkva és Berlin A Hitler által több ízben nyíltan is fenyegetett, egyben legsajátosabb helyzetben a Szovjetunió volt, amely 1918-1920-ban megtapasztalhatta a „Nyugat” bolsevizmus elleni fegyveres intervencióját.19 Sztálin ezek után is tartott a kapigondoltak a támadásra, de végül a kivárást javaslók véleménye került többségbe és megelégedtek a Kvantung Hadsereg jelentős megerősítésével. Alvin D. Coox: Nomonhan: Japan Against Russia, 1939. Two volumes; Stanford University Press, 1985. 18 A semlegességi szerződést Vjacseszlav Molotov, Matsuoka Yosuke külügyminiszter és Tate- kawa Yoshitsugu tábornok, moszkvai japán követ írta alá. A szerződés kimondta, hogy a felek semlegesek maradnak, amennyiben a másikat egy harmadik hatalom megtámadja. Japán a Háromhatalmi Szerződés (1940. szeptember, Németország, Japán, Olaszország) aláírása után gondolt egy megnemtámadási szerződés aláírására a Szovjetunióval, de később, már az 1940. októberi német-szovjet nézeteltérés hatására is, a semlegességi dokumentum mellett döntöttek. A szerződés 3. pontja lehetőséget adott arra, hogy a felek egyike azt ne hosszabbítsa meg az 1946. április 13-ai lejáratkor - erre utalva a Szovjetunió 1945. április 5-én jelezte, hogy nem kívánja a továbbiakban meghosszabbítani azt. A diplomácia jelzi, hogy ennek ellenére a Szovjetunió hadüzenete Japánnak 1945. augusztusában a szerződés megszegését jelentette. A szerződés teljes szövegét lásd: http://ww2db.com/battle_ spec.php?battle_id=199. Letöltés ideje: 2011. december 10. 19 Az intervencióban 13 ország, valamint az Oroszországban hadifogságba esett csehszlovákokból szervezett Csehszlovák Légió vett részt - ez utóbbi adta a legtöbb, mintegy 50000 katonát. Az 1918 augusztusában kibontakozott intervenció mély benyomást tett Sztálinra. A Krim-félszigettől a szibériai Murmanszkig, a Kurilli-szigetek japán megszállását hozó, a fehér tábornokokat fegyverrel ellátó szövetségesek végül 1920-ban hagyták el Szovjet-Oroszországot (a japánok csak 1922-ben), hogy átadják helyüket az akcióban résztvevő Lengyelország külön, francia tanácsadókkal megtámo
